Egy csajos délután

 - De aztán tényleg vigyázzatok rá! - mondta már vagy ezredszerre Castiel
 - Vigyázunk rá! - kántálták egyszerre a csajok - Nem hagyjuk hogy hülyeséget csináljon!
 - Biztos? - kérdezett rá újra a fiú
Sóhajtottam. Mért kell ennyire aggódnia értem?
 - Elindulnál? - bicegtem a srác elé - Sok minden csajos témát meg kell beszélnünk!
 - Oké - mondta a fiú és megölelt.
A kapuból néztük, ahogy elhajt a motorjával. És mikor eltűnt a látóhatáról, mi már futottunk (jó, pontosabb megfogalmazás a bicegtünk) befelé.
 - Mi újság? - huppant le a kanapéra Yume
 - Semmi érdekes - mondtam, és befészkeltem magam a párnák közé
Szandra nagy lendülettel ült le mellém és azon a "így is-úgyis kiszedem belőled úgy hogy jobb ha mindenféle kényszerítés nélkül elmondod most" hangján kezdte el a mondókáját:
 - Jaj, Cam! Ne mond már hogy semmi! Itt voltál egész nap együtt Castiellel, ha jól számolom, Janiceék 3 órája léptek le! Biztos történt valami!
 - Igen, Cammie! - győzködött már Yume is - Nekünk elmondhatod!
Sóhajtottam, és a szememet forgattam. Ilyen ha Szandra jelen van.
Kikeltem a párnák közül, és az ebédlő asztalhoz sétáltam, hogy felvegyem Castiel papír fecnijét. Aztán oda dobtam a lányoknak, minden magyarázat nélkül.
Ennyi már csak elég!
A lányok úgy bámultak a papír darabra, mintha egy bizonyíték lenne, hogy kiölte meg az áldozatot.
A csendet egy csöngetés szakította félbe.
Yume és Szandra zavartan néztek össze, majd mindketten az ajtóhoz siettek. Kihasználva az alkalmat, eltüntettem a zsebemben az üzenetet.
 - Kijött? - kiabáltam a lányoknak
 - Claura, Dakota és ... - jött be Yume magyarázva, Szandra, Claura, Dakota és egy Dakotára nagyon hasonlító szőke hajú kék szemű lány
 - Jázmin - fejezte be Yume mondatát a szőke lány - Jázmin vagyok. Dakota egypetéjű ikre.
 - Ó, örülök - mondtam - Én Cameron vagyok.
 - Tudom - biccentett Jázmin
Claura leült mellém és megkérdezte azt, amit ma már nagyon sokan megkérdeztek:
 - Hogy vagy?
Erre nem én, hanem Jázmin válaszolt:
 - Eltört a lába! Vajon hogy is lehet?
 - Jól van na! Csak próbálok udvarias lenni, ami rólad nem mondható el! - vágott vissza Clau
 - Látom - böktem oldalba Dakotát - Clau és a tesód nincsenek a legjobb viszonyban.
 - Ne is mondd! Claura 3 hete költözött hozzánk, és már a Jázminnal való folyamatos veszekedésük az őrületbe kerget!
Erre Yume, Szandra és én lekezdtünk kuncogni, mire Jázmin Szandihoz vágta a hozzá legközelebb lévő párnát, így kisebb párna csata alakult ki.
Annyira rossz érzés volt nézni ahogy vidáman ütögetik egymást a párnáikkal, és én a hülye eltört lábam miatt nem tudtam beszállni a játékba.
Nem sokára Dakotáék leléptek (de persze aláírattam velük, és Szandiékkal a gipszemet).
Mikor már azt hittem, Castiel bármelyik pillanatban megjöhet, a telefonom megcsörrent, és a képernyőn Castiel neve villogott.
 - Haló? - szóltam bele a készülékbe
 - Szia - köszönt a fiú is - Figyelj, Cammie...
 - Figyelek - vágtam közbe
 - Még egy félórát késni fogok... - mondta bocsánat kérően
 - Ó... de azért... siess - feleltem kicsit csalódottan.
 - Sietek. Szia.
 - Puszi - mondtam, és letettem a telefont.
Yume és Szandra visszajöttek a nappaliba egy tálca kajával, és letették a dohányzó asztalra.
 - Valami baj van? - kérdezte Yume
 - Nem. Nincs semmi - feleltem semleges hangon - Castiel késni fog egy kicsit.
 - Ó - mondta Szandra
 - Se baj - megpróbáltam mosolyogni - Addig is tartunk egy csajos délutánt!
A csajok mosolyogva összenéztek, és előszedtek egy csomó vackot a táskájukból:
Szempillaspirálokat, rúzsokat, szájfényeket, púdereket, arcpirosítókat, szemhéjpúdereket és még hasonlókat.
Sorban kisminkeltük egymást, majd lemostuk a sminket és újra kisminkeltük magunkat. Elvoltunk egy darabig, majd hirtelen a hasam akkorát korgott hogy mind ijedten rándultunk össze.
 - Ez mi volt? - kérdezte Szandra a szemceruzájához kapva
 - Éhes vagyok, te bolond - dobtam meg egy párnával.
 - Akkor irány a konyha, és etessük meg a kicsi babát! - kuncogott Yume
Erre én nyelve nyújtottam, de azért feltápászkodtam, és kisétáltam velük a konyhába.
Már javában ettük a hamburgereket mikor felmerült bennem a kérdés, amit gyorsan fel is tettem Szandinak:
 - Amúgy, Szandra. Mért is költöztél te is Greenwich-be?
A lány szájában megállt a falat.
 - Hát... tudod... Cammie... Ez egy hosszú történet... - hebegte
Yume-vel hirtelen összenéztünk. Szandra kétségbe esett hangneme nem ígért jót.
 - Szandra - kezdte Yume - Kérlek. Mondd el. Biztos jobb lesz ha megtudjuk beszélni.
Szandi egy kicsit elgondolkozott majd így szólt:
 - Hát jó. Tudjátok, volt egy pasim a régi suliban. A neve Levi volt. Nagyon szerettem őt, és úgy nézett ki hogy ő is kedvel engem. Mikor először találkoztam Nataniellel rögtön beleszerettem. Olyan kedves, udvarias és figyelmes volt. Sokkal többet törődött velem mint Levi. Persze a fiúnak feltűnt hogy kevesebb az időm rá. Én persze az elején menekültem a Nataniel iránti érzelmeim elől, és foggal-körömmel ragaszkodtam Levihez. Persze mikor Levi észre vette hogy szinte nem is foglalkozok vele, akkor én is ráébredtem: már Natot szeretem. Levinek nem tetszett a dolog és teljesen rám mászott. Folyamatosan zaklatott, és mikor összejöttem Nataniellel, akkor már teljesen megörült: azt mondta hogy addig nem hagy békén, a még újra nem jövök össze vele. Nekem több se kellet: rögtön beleegyeztem Nat ajánlatába és hozzáköltöztem.
 - Jaj, szegény Szandra! - simogattam meg a karját.
 - Nincs már semmi baj - mosolygott - De szerintem én és Yume nemsokára indulunk.
Ijedtem néztem a lányokra:
 - Miért?
Yume kinézett az ablakon és elmosolyodott:
 - Megjött a lovagod.

A csajok :)

Kettesben

Castiel nem sokára befutott. Én még mindig a földön ültem, a törött lábamon, és bőgtem.
 - Jaj, Cammie, te sose bírsz magaddal? - mondta a fiú és felhúzott a kanapéra
 - Úgy tűnik - mondtam már egy kicsit jobb kedvűen.
Nem sokára beesett Janice és Lisander, Valencia és Kentin.
Ciáék nem maradhattak sokáig, mert Valencia nagynénje esküvőjére mentek, de megígérték hogy utána még benéznek. Mielőtt elmentek volna aláírattam velük a gipszem, úgy ahogy Janékkel is.
 - És, jobban vagy már? - kérdezte Janice
 - Úgy ahogy, meg vagyok - vontam vállat.
A nappaliban voltunk, és a szőnyegen ülve kávéztunk.
 - És, milyen a kórházi kaja? - kérdezett rá Lysander
 - Lysander! - Janice egy szalvétával fejbe legyintette barátját
 - Mi van? Baj ha érdekel? - vonta fel a szemöldökét a szürke hajú fiú
 - Baj! - vágta rá Jan
Egy darabig még csatáztak, de aztán nekik is lépniük kellet.
Így egyedül maradtam Castiellel.
Egy csomó színes ceruzát és zsírkrétát, meg persze papírt lecipeltettem vele az ebédlő asztalra, és neki álltam rajzolgatni.
Egy csomó hülyeséget rajzoltam. De köztük a kedvencem, az unoka testvéremet ábrázoló rajz volt:

(írói megjegyzés: a rajz saját, én, az az Dracki csinálta ~írói megjegyzés vége)
Úgy, délután 6-ig rajzolgattam, mikor eszembe jutott: Hoppá, Castiel itt alszik, de nincsen hol!
 - Castiel! - kiabáltam el magam
Néhány másodperc múlva a fiú be is futott az ebédlőbe:
 - Mi az? Valami baj van?
 - Hát... - kezdtem - Úgy is mondhatjuk... De nem olyan nagy cucc.
Castiel kihúzta a mellettem levő széket és leült:
 - Mondd.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem egy szuszra mondani a mondandómat:
 - Ugye, azt mondtad hogy itt maradsz velem, a következő egy hétben. De most jöttem rá, hogy nincs hol aludj. Ha szeretnéd, szívesen megcsinálom a kanapét, hogy tudj rajta kényelmesen feküdni. Vagy akár Crish szobájában is megágyazhatok. Az ikrem biztos nem bánná!
A fiú csak mosolygott, és maga elé húzott egy darab papírt, meg fogott egy kék zsírkrétát, és elkezdett írni.
Én elkezdtem fészkelődni, hogy lássam mit ír, de se hogy sem tudtam hozzá férni.
Nem kellett sokáig várnom, nem sokára a a kezembe nyomta az össze hajtogatott papír fecnit, és várakozóan nézett rám.
Először óvatosan elkezdtem vizsgálgatni, aztán egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és az asztalra dobtam magam elé.
A papíron ez állt:
Én veled akarok aludni
Erre szaporán pislogni kezdtem, mintha csak azt hinném a szemem szórakozik velem, de nem. A papíron tényleg ez a 4 szó állt sötét kék zsírkrétával felírva.
 - Cammie? Jól vagy? - bökdösött meg a fiú
 - Igen! - ugrottam rá az épp lábamra - Tökéletesen!
A számat széles mosolyra húztam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. De inkább a nevetésnél döntöttem.
 - Mért nem mész haza, és hozol át néhány cuccot? És hozd át a kutyusodat is! - ajánlottam boldogan
 - Oké - Castiel mosolyogva átölelt - Hívd fel Szandrát, vagy akit akarsz, hogy vigyázzon rád, még in nem vagyok itt.
Bólintottam, és már tárcsáztam is Szandra és Yume számát.
Szandrát azért hívtam, mert ő ugye az LB-m. Yume-t pedig azért mert szeretném bevenni őt is a baráti körömbe.
A csajok pont befutottak, mire Castiel indulni akart.
Yume:

Szandra:

Foci edzési baleset

Mikor haza értem Nick rögtön elém toppant:
 - Figyu, húgi! Tudod hogy én és Yuna már össze vagyunk házasodva, de a nászút el maradt a nagyi halála miatt. És mi már össze is csomagoltunk. El megyünk nászútra. Mindjárt indulunk.
 - Jaj, de jó! - mosolyogtam - Hova mentek?
 - Görög országba, azon belül Athénba.
Nem sokára Nickék repülője elindult, rajta az én bátyámmal, és sógornőmmel.
De ez még nem minden! Crish és Lysanna elmennek Párizsba a tavaszi szünet hátra lévő egy hetére.

*fél óra múlva*
 - Cameron! Passz! - kiabált nekem Lexie
Foci edzésen voltam. Castiel, Valencia, Kentin, Janice és Lisander ott ültek a padon, és nézték ahogyan ott küszködök a pálya közepén.
 - Cammie! - kiabált még mindig Lexie - Passzolj!
 - De hogy passzol! - szólt bele Rebecca Sweets, egy barna hajú, lila szemű lány - NEKEM fog passzolni!
 - Fogd be, Bex - szóltam rá Rebeccára - Nem passzolok senkinek!
Tovább vezettem a labdát, és belőttem a kapuba.
 - Ügyes vagy, Cammie! - ugrott fel a helyéről sokadszorra Janice
Erre az edzőnőnk, Mrs Clarson, oda sétált Janhez:
 - Kérem, Janice kisasszony, ha még egy ilyen felkiáltása lesz, ki kell küldenünk az edzésről.
Már csak 10 perc és mehetek öltözni. Csak 10 perc, kifogom bírni!
Hirtelen valaki erősen meglökött, és neki estem a kapunak amitől az felborult és ráesett a lábamra.
Ekkor minden elsötétült...

Egy vakító fehér szobában ébredtem fel.
Lassan kinyitottam a szemem, és megpróbáltam azonosítani hogy hol is vagyok. De nem sikerült. Nem ismertem a helyet. Még nem jártam ott.
 - Ho...hol vagyok? - kérdeztem
Ekkor valami élénk vörös izé megmozdult és elkiáltotta magát:
 - Felébredt!
Ekkor 2 fehérbe öltözött nő és egy hosszú szintén fehér köpenyes férfi jött be a szobába.
És végre leesett. Kórházban voltam.
 - Hogy vagy? - hajolt fölém az a piros izé, ami később kiderült hogy Castiel feje
 - Mi...mi történt? - hebegtem
 - Amber meglökött, a kapu a lábadon landolt, és úgy néz ki...úgy néz ki hogy... - a fiú hangja elcsuklott
 - Hogy? Hogy néz ki? Mi van a lábammal? Mért nem érzem a lábam? - estem kétségbe
 - Úgy néz ki hogy...hogy...eltörött...
 - Micsoda???!!! - ültem fel lenületesen
Ekkor egy nővér rohant hozzám:
 - Ne aggódjon, kisasszony! Már be gipszeltük a lábát! Holnap haza mehet.
 - De én MOST akarok haza menni! - nyögtem és fáradtan hanyatt borultam az ágyon
A nővér halványan mosolygott és Castielhez fordult:
 - Kérem, most mennyen el. Miss Vouse-nak pihennie kell.
 - Nem megyek sehova! - torkolta le a nővér a fiú - Itt maradok a még haza nem engedik! És pont!
A nővér kicsit meghökkent a srác határozottságán de aztán mosolyogva így felet:
 - Rendben. De meg kell ígérnie, hogy nem zavarja az ifjú hölgyet.
Castiel bólintott.
A kórházi sovány vacsora után, nehéz éjszaka következett.
Én mindig is forgolódva aludtam, de így, hogy a lábam fel van kötve és gipszben van, nem ment olyan könnyen a forgolódás.
Néhányszor keservesen felnyögtem, annyira kényelmetlen volt, és csak dobáltam magam az ágyban.
Erre aztán az egyik széken alvó Castiel is felébredt és magához ölelt:
 - Nem semmi baj! Holnap reggel haza viszlek és hozzád költözök a következő egy hétre még Crish nem lesz otthon, és vigyázok rád.
 - Oké. De vigyél...haza.. mos..- itt az álom elnyomott.
Úgy látszik ha ő a közelemben van hamarabb megnyugszom.
Reggel Castiel susogó hangjára ébredtem fel:
 - Ébredj fel! Haza viszlek!
Erre rögtön kinyitottam a szemem.
Nem sokára már a saját nappalimban feküdtem a kanapén.
Castiel haza ugrott pár holmijáért, így egyedül voltam.
Megpróbáltam fel kelni, de csak annyit értem el hogy leestem a kanapéról egyenesen a törött lábamra.
Mondanom sem kell, mekkorát sikítottam. A könnyek elkezdtek hullani a szememből, akkora fájdalamat okoztam magamnak ezzel az eséssel.

Húsvéti különleges rész part 1

EZ A RÉSZ EGY KÜLÖNLEGES RÉSZ! NEM A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA! EGYSZÓVAL: NEM A 15. RÉSZ! EBBEN A RÉSZBEN TÖBB LÁNY SZEMSZÖGÉBŐL IS FOGOK ÍRNI! JÓ OLVASÁST!

Cammie szemszöge:

Délelőtt volt. És Húsvét hétfő. Mi a suliban voltunk. Tudom, tudom, biztos azt gondolod: Milyen barom az, aki a Húsvét hétfőjét a suliban tölti? Hát, mi nem tanulni voltunk. A suli egy nagyon gyerekes programot szervezett: Húsvéti tojás keresés és Nyuszi és egyéb kistestű állat simogató.

Én a tojás keresésre akartam menni, és el is rángattam magammal (szó szerint) Castielt.

Nati és Armin a nyuszi simogatóba mentek.

Cia és Kentin...nos...ők csak voltak.

Janice és Lisander is tojást kerestek.

Szandra és Nataniel az állat simogatónál segítettek.

Mikor oda értünk a kijelölt helyhez, találkoztunk Janiceékkel.

 - Hali, Cammie! - köszönt a kék hajú lány

 - Szió Jan! Ti is tojást keresni jöttetek?

 - Ahha. De én tuti többet szedek össze mint te!

 - Ezt most vegyem kihívásnak? - néztem rá a sunyi vigyorommal

 - Igen - kacsintott Janice
Mindketten egyszerre bólintottunk, és az udvar már-más részeire futkostunk össze-vissza.
Szégény Castiel és Lisander! Ott loholtak utánunk eredménytelenül, mert mire utol érhettek volna, addigra már mindketten irányt változtattunk.
Végül úgy kaptak el minket, hogy mind a négyen egyszerre összefutottunk. Vicces volt. Mind a négyen összeborultunk és az össze csoki tojást szét nyomtuk.
Miután a fiúknak sikerült két lábra állítani minket, Janiceék bementek a suliba, mi meg kint maradtunk.
 - Elfáradtál, nagy gyerek? - kérdezte Castiel
A füvön ültünk, a fiú szorosan ölelt magához.
 - Igeny - mondtam kislányos, pösze hangon - Ájmos vagyok! Vigyéj haza!
 - Ilyen korán? - mondta a fiú, a hajamat simogatva
 - Nyem. Rohangálni van kedvem - mondtam és fel ugrottam - Te vagy a fogó!
Ezzel el is rohantam.
Persze Castiel gyorsabb volt, és el kapott.
 - Meg akarsz szökni?
 - Én? - kérdeztem - Még hogy ééééééén?
 - Nem, a nővérem! - mondta és hátulról át ölelt

Nati szemszöge:
A kémia laborban ültem Arminnal. Vártuk hogy Szandra és Nataniel meghozzák a kiscicákat, és megnyithassuk az állat simogatót.
Én a nyuszikkal játszottam, az én Arminom pedig (hatalmas meglepetés) az egyik virtuális játékával foglalkozott.
 - Istenem! - kaptam ki hirtelen a kezéből a játékot - Mi olyan érdekes ezen? - össze vissza kezdtem forgatni a kezembe és gombokat kezdtem nyomogatni - Mért nem foglalkozol valami értelmesebb dologgal? - mondtam és belehajítottam a szemetes vödörbe a játékot
 - És - kezdte a fekete hajú fiú - most hogy kidobtad a játékom, szabad tudnom mit csináljak? Azt várhatod hogy én is a nyulakkal játsszak!
 - Hát Istenem! - emeltem az égre a tekintetemet - Foglalkozz velem! Mostanában annyi időt töltesz a húgoddal való virtuális játékokban való versenyzéssel hogy velem nem is törődsz!
 - Ó, sajnálom - mondta Armin, és át ölelt - Mit is akartál csinálni? Kidobni a többi játékomat?
Erre én ellöktem magamtól, és a képébe nyomtam egy nyuszit.
 - Egyél nyulat!