Foci edzési baleset

Mikor haza értem Nick rögtön elém toppant:
 - Figyu, húgi! Tudod hogy én és Yuna már össze vagyunk házasodva, de a nászút el maradt a nagyi halála miatt. És mi már össze is csomagoltunk. El megyünk nászútra. Mindjárt indulunk.
 - Jaj, de jó! - mosolyogtam - Hova mentek?
 - Görög országba, azon belül Athénba.
Nem sokára Nickék repülője elindult, rajta az én bátyámmal, és sógornőmmel.
De ez még nem minden! Crish és Lysanna elmennek Párizsba a tavaszi szünet hátra lévő egy hetére.

*fél óra múlva*
 - Cameron! Passz! - kiabált nekem Lexie
Foci edzésen voltam. Castiel, Valencia, Kentin, Janice és Lisander ott ültek a padon, és nézték ahogyan ott küszködök a pálya közepén.
 - Cammie! - kiabált még mindig Lexie - Passzolj!
 - De hogy passzol! - szólt bele Rebecca Sweets, egy barna hajú, lila szemű lány - NEKEM fog passzolni!
 - Fogd be, Bex - szóltam rá Rebeccára - Nem passzolok senkinek!
Tovább vezettem a labdát, és belőttem a kapuba.
 - Ügyes vagy, Cammie! - ugrott fel a helyéről sokadszorra Janice
Erre az edzőnőnk, Mrs Clarson, oda sétált Janhez:
 - Kérem, Janice kisasszony, ha még egy ilyen felkiáltása lesz, ki kell küldenünk az edzésről.
Már csak 10 perc és mehetek öltözni. Csak 10 perc, kifogom bírni!
Hirtelen valaki erősen meglökött, és neki estem a kapunak amitől az felborult és ráesett a lábamra.
Ekkor minden elsötétült...

Egy vakító fehér szobában ébredtem fel.
Lassan kinyitottam a szemem, és megpróbáltam azonosítani hogy hol is vagyok. De nem sikerült. Nem ismertem a helyet. Még nem jártam ott.
 - Ho...hol vagyok? - kérdeztem
Ekkor valami élénk vörös izé megmozdult és elkiáltotta magát:
 - Felébredt!
Ekkor 2 fehérbe öltözött nő és egy hosszú szintén fehér köpenyes férfi jött be a szobába.
És végre leesett. Kórházban voltam.
 - Hogy vagy? - hajolt fölém az a piros izé, ami később kiderült hogy Castiel feje
 - Mi...mi történt? - hebegtem
 - Amber meglökött, a kapu a lábadon landolt, és úgy néz ki...úgy néz ki hogy... - a fiú hangja elcsuklott
 - Hogy? Hogy néz ki? Mi van a lábammal? Mért nem érzem a lábam? - estem kétségbe
 - Úgy néz ki hogy...hogy...eltörött...
 - Micsoda???!!! - ültem fel lenületesen
Ekkor egy nővér rohant hozzám:
 - Ne aggódjon, kisasszony! Már be gipszeltük a lábát! Holnap haza mehet.
 - De én MOST akarok haza menni! - nyögtem és fáradtan hanyatt borultam az ágyon
A nővér halványan mosolygott és Castielhez fordult:
 - Kérem, most mennyen el. Miss Vouse-nak pihennie kell.
 - Nem megyek sehova! - torkolta le a nővér a fiú - Itt maradok a még haza nem engedik! És pont!
A nővér kicsit meghökkent a srác határozottságán de aztán mosolyogva így felet:
 - Rendben. De meg kell ígérnie, hogy nem zavarja az ifjú hölgyet.
Castiel bólintott.
A kórházi sovány vacsora után, nehéz éjszaka következett.
Én mindig is forgolódva aludtam, de így, hogy a lábam fel van kötve és gipszben van, nem ment olyan könnyen a forgolódás.
Néhányszor keservesen felnyögtem, annyira kényelmetlen volt, és csak dobáltam magam az ágyban.
Erre aztán az egyik széken alvó Castiel is felébredt és magához ölelt:
 - Nem semmi baj! Holnap reggel haza viszlek és hozzád költözök a következő egy hétre még Crish nem lesz otthon, és vigyázok rád.
 - Oké. De vigyél...haza.. mos..- itt az álom elnyomott.
Úgy látszik ha ő a közelemben van hamarabb megnyugszom.
Reggel Castiel susogó hangjára ébredtem fel:
 - Ébredj fel! Haza viszlek!
Erre rögtön kinyitottam a szemem.
Nem sokára már a saját nappalimban feküdtem a kanapén.
Castiel haza ugrott pár holmijáért, így egyedül voltam.
Megpróbáltam fel kelni, de csak annyit értem el hogy leestem a kanapéról egyenesen a törött lábamra.
Mondanom sem kell, mekkorát sikítottam. A könnyek elkezdtek hullani a szememből, akkora fájdalamat okoztam magamnak ezzel az eséssel.