Egy csajos délután

 - De aztán tényleg vigyázzatok rá! - mondta már vagy ezredszerre Castiel
 - Vigyázunk rá! - kántálták egyszerre a csajok - Nem hagyjuk hogy hülyeséget csináljon!
 - Biztos? - kérdezett rá újra a fiú
Sóhajtottam. Mért kell ennyire aggódnia értem?
 - Elindulnál? - bicegtem a srác elé - Sok minden csajos témát meg kell beszélnünk!
 - Oké - mondta a fiú és megölelt.
A kapuból néztük, ahogy elhajt a motorjával. És mikor eltűnt a látóhatáról, mi már futottunk (jó, pontosabb megfogalmazás a bicegtünk) befelé.
 - Mi újság? - huppant le a kanapéra Yume
 - Semmi érdekes - mondtam, és befészkeltem magam a párnák közé
Szandra nagy lendülettel ült le mellém és azon a "így is-úgyis kiszedem belőled úgy hogy jobb ha mindenféle kényszerítés nélkül elmondod most" hangján kezdte el a mondókáját:
 - Jaj, Cam! Ne mond már hogy semmi! Itt voltál egész nap együtt Castiellel, ha jól számolom, Janiceék 3 órája léptek le! Biztos történt valami!
 - Igen, Cammie! - győzködött már Yume is - Nekünk elmondhatod!
Sóhajtottam, és a szememet forgattam. Ilyen ha Szandra jelen van.
Kikeltem a párnák közül, és az ebédlő asztalhoz sétáltam, hogy felvegyem Castiel papír fecnijét. Aztán oda dobtam a lányoknak, minden magyarázat nélkül.
Ennyi már csak elég!
A lányok úgy bámultak a papír darabra, mintha egy bizonyíték lenne, hogy kiölte meg az áldozatot.
A csendet egy csöngetés szakította félbe.
Yume és Szandra zavartan néztek össze, majd mindketten az ajtóhoz siettek. Kihasználva az alkalmat, eltüntettem a zsebemben az üzenetet.
 - Kijött? - kiabáltam a lányoknak
 - Claura, Dakota és ... - jött be Yume magyarázva, Szandra, Claura, Dakota és egy Dakotára nagyon hasonlító szőke hajú kék szemű lány
 - Jázmin - fejezte be Yume mondatát a szőke lány - Jázmin vagyok. Dakota egypetéjű ikre.
 - Ó, örülök - mondtam - Én Cameron vagyok.
 - Tudom - biccentett Jázmin
Claura leült mellém és megkérdezte azt, amit ma már nagyon sokan megkérdeztek:
 - Hogy vagy?
Erre nem én, hanem Jázmin válaszolt:
 - Eltört a lába! Vajon hogy is lehet?
 - Jól van na! Csak próbálok udvarias lenni, ami rólad nem mondható el! - vágott vissza Clau
 - Látom - böktem oldalba Dakotát - Clau és a tesód nincsenek a legjobb viszonyban.
 - Ne is mondd! Claura 3 hete költözött hozzánk, és már a Jázminnal való folyamatos veszekedésük az őrületbe kerget!
Erre Yume, Szandra és én lekezdtünk kuncogni, mire Jázmin Szandihoz vágta a hozzá legközelebb lévő párnát, így kisebb párna csata alakult ki.
Annyira rossz érzés volt nézni ahogy vidáman ütögetik egymást a párnáikkal, és én a hülye eltört lábam miatt nem tudtam beszállni a játékba.
Nem sokára Dakotáék leléptek (de persze aláírattam velük, és Szandiékkal a gipszemet).
Mikor már azt hittem, Castiel bármelyik pillanatban megjöhet, a telefonom megcsörrent, és a képernyőn Castiel neve villogott.
 - Haló? - szóltam bele a készülékbe
 - Szia - köszönt a fiú is - Figyelj, Cammie...
 - Figyelek - vágtam közbe
 - Még egy félórát késni fogok... - mondta bocsánat kérően
 - Ó... de azért... siess - feleltem kicsit csalódottan.
 - Sietek. Szia.
 - Puszi - mondtam, és letettem a telefont.
Yume és Szandra visszajöttek a nappaliba egy tálca kajával, és letették a dohányzó asztalra.
 - Valami baj van? - kérdezte Yume
 - Nem. Nincs semmi - feleltem semleges hangon - Castiel késni fog egy kicsit.
 - Ó - mondta Szandra
 - Se baj - megpróbáltam mosolyogni - Addig is tartunk egy csajos délutánt!
A csajok mosolyogva összenéztek, és előszedtek egy csomó vackot a táskájukból:
Szempillaspirálokat, rúzsokat, szájfényeket, púdereket, arcpirosítókat, szemhéjpúdereket és még hasonlókat.
Sorban kisminkeltük egymást, majd lemostuk a sminket és újra kisminkeltük magunkat. Elvoltunk egy darabig, majd hirtelen a hasam akkorát korgott hogy mind ijedten rándultunk össze.
 - Ez mi volt? - kérdezte Szandra a szemceruzájához kapva
 - Éhes vagyok, te bolond - dobtam meg egy párnával.
 - Akkor irány a konyha, és etessük meg a kicsi babát! - kuncogott Yume
Erre én nyelve nyújtottam, de azért feltápászkodtam, és kisétáltam velük a konyhába.
Már javában ettük a hamburgereket mikor felmerült bennem a kérdés, amit gyorsan fel is tettem Szandinak:
 - Amúgy, Szandra. Mért is költöztél te is Greenwich-be?
A lány szájában megállt a falat.
 - Hát... tudod... Cammie... Ez egy hosszú történet... - hebegte
Yume-vel hirtelen összenéztünk. Szandra kétségbe esett hangneme nem ígért jót.
 - Szandra - kezdte Yume - Kérlek. Mondd el. Biztos jobb lesz ha megtudjuk beszélni.
Szandi egy kicsit elgondolkozott majd így szólt:
 - Hát jó. Tudjátok, volt egy pasim a régi suliban. A neve Levi volt. Nagyon szerettem őt, és úgy nézett ki hogy ő is kedvel engem. Mikor először találkoztam Nataniellel rögtön beleszerettem. Olyan kedves, udvarias és figyelmes volt. Sokkal többet törődött velem mint Levi. Persze a fiúnak feltűnt hogy kevesebb az időm rá. Én persze az elején menekültem a Nataniel iránti érzelmeim elől, és foggal-körömmel ragaszkodtam Levihez. Persze mikor Levi észre vette hogy szinte nem is foglalkozok vele, akkor én is ráébredtem: már Natot szeretem. Levinek nem tetszett a dolog és teljesen rám mászott. Folyamatosan zaklatott, és mikor összejöttem Nataniellel, akkor már teljesen megörült: azt mondta hogy addig nem hagy békén, a még újra nem jövök össze vele. Nekem több se kellet: rögtön beleegyeztem Nat ajánlatába és hozzáköltöztem.
 - Jaj, szegény Szandra! - simogattam meg a karját.
 - Nincs már semmi baj - mosolygott - De szerintem én és Yume nemsokára indulunk.
Ijedtem néztem a lányokra:
 - Miért?
Yume kinézett az ablakon és elmosolyodott:
 - Megjött a lovagod.

A csajok :)