Cammie szemszöge:
Délelőtt volt. És Húsvét hétfő. Mi a suliban voltunk. Tudom, tudom, biztos azt gondolod: Milyen barom az, aki a Húsvét hétfőjét a suliban tölti? Hát, mi nem tanulni voltunk. A suli egy nagyon gyerekes programot szervezett: Húsvéti tojás keresés és Nyuszi és egyéb kistestű állat simogató.
Én a tojás keresésre akartam menni, és el is rángattam magammal (szó szerint) Castielt.
Nati és Armin a nyuszi simogatóba mentek.
Cia és Kentin...nos...ők csak voltak.
Janice és Lisander is tojást kerestek.
Szandra és Nataniel az állat simogatónál segítettek.
Mikor oda értünk a kijelölt helyhez, találkoztunk Janiceékkel.
- Hali, Cammie! - köszönt a kék hajú lány
- Szió Jan! Ti is tojást keresni jöttetek?
- Ahha. De én tuti többet szedek össze mint te!
- Ezt most vegyem kihívásnak? - néztem rá a sunyi vigyorommal
- Igen - kacsintott Janice
Mindketten egyszerre bólintottunk, és az udvar már-más részeire futkostunk össze-vissza.
Szégény Castiel és Lisander! Ott loholtak utánunk eredménytelenül, mert mire utol érhettek volna, addigra már mindketten irányt változtattunk.
Végül úgy kaptak el minket, hogy mind a négyen egyszerre összefutottunk. Vicces volt. Mind a négyen összeborultunk és az össze csoki tojást szét nyomtuk.
Miután a fiúknak sikerült két lábra állítani minket, Janiceék bementek a suliba, mi meg kint maradtunk.
- Elfáradtál, nagy gyerek? - kérdezte Castiel
A füvön ültünk, a fiú szorosan ölelt magához.
- Igeny - mondtam kislányos, pösze hangon - Ájmos vagyok! Vigyéj haza!
- Ilyen korán? - mondta a fiú, a hajamat simogatva
- Nyem. Rohangálni van kedvem - mondtam és fel ugrottam - Te vagy a fogó!
Ezzel el is rohantam.
Persze Castiel gyorsabb volt, és el kapott.
- Meg akarsz szökni?
- Én? - kérdeztem - Még hogy ééééééén?
- Nem, a nővérem! - mondta és hátulról át ölelt
Nati szemszöge:
A kémia laborban ültem Arminnal. Vártuk hogy Szandra és Nataniel meghozzák a kiscicákat, és megnyithassuk az állat simogatót.
Én a nyuszikkal játszottam, az én Arminom pedig (hatalmas meglepetés) az egyik virtuális játékával foglalkozott.
- Istenem! - kaptam ki hirtelen a kezéből a játékot - Mi olyan érdekes ezen? - össze vissza kezdtem forgatni a kezembe és gombokat kezdtem nyomogatni - Mért nem foglalkozol valami értelmesebb dologgal? - mondtam és belehajítottam a szemetes vödörbe a játékot
- És - kezdte a fekete hajú fiú - most hogy kidobtad a játékom, szabad tudnom mit csináljak? Azt várhatod hogy én is a nyulakkal játsszak!
- Hát Istenem! - emeltem az égre a tekintetemet - Foglalkozz velem! Mostanában annyi időt töltesz a húgoddal való virtuális játékokban való versenyzéssel hogy velem nem is törődsz!
- Ó, sajnálom - mondta Armin, és át ölelt - Mit is akartál csinálni? Kidobni a többi játékomat?
Erre én ellöktem magamtól, és a képébe nyomtam egy nyuszit.
- Egyél nyulat!
Mindketten egyszerre bólintottunk, és az udvar már-más részeire futkostunk össze-vissza.
Szégény Castiel és Lisander! Ott loholtak utánunk eredménytelenül, mert mire utol érhettek volna, addigra már mindketten irányt változtattunk.
Végül úgy kaptak el minket, hogy mind a négyen egyszerre összefutottunk. Vicces volt. Mind a négyen összeborultunk és az össze csoki tojást szét nyomtuk.
Miután a fiúknak sikerült két lábra állítani minket, Janiceék bementek a suliba, mi meg kint maradtunk.
- Elfáradtál, nagy gyerek? - kérdezte Castiel
A füvön ültünk, a fiú szorosan ölelt magához.
- Igeny - mondtam kislányos, pösze hangon - Ájmos vagyok! Vigyéj haza!
- Ilyen korán? - mondta a fiú, a hajamat simogatva
- Nyem. Rohangálni van kedvem - mondtam és fel ugrottam - Te vagy a fogó!
Ezzel el is rohantam.
Persze Castiel gyorsabb volt, és el kapott.
- Meg akarsz szökni?
- Én? - kérdeztem - Még hogy ééééééén?
- Nem, a nővérem! - mondta és hátulról át ölelt
A kémia laborban ültem Arminnal. Vártuk hogy Szandra és Nataniel meghozzák a kiscicákat, és megnyithassuk az állat simogatót.
Én a nyuszikkal játszottam, az én Arminom pedig (hatalmas meglepetés) az egyik virtuális játékával foglalkozott.
- Istenem! - kaptam ki hirtelen a kezéből a játékot - Mi olyan érdekes ezen? - össze vissza kezdtem forgatni a kezembe és gombokat kezdtem nyomogatni - Mért nem foglalkozol valami értelmesebb dologgal? - mondtam és belehajítottam a szemetes vödörbe a játékot
- És - kezdte a fekete hajú fiú - most hogy kidobtad a játékom, szabad tudnom mit csináljak? Azt várhatod hogy én is a nyulakkal játsszak!
- Hát Istenem! - emeltem az égre a tekintetemet - Foglalkozz velem! Mostanában annyi időt töltesz a húgoddal való virtuális játékokban való versenyzéssel hogy velem nem is törődsz!
- Ó, sajnálom - mondta Armin, és át ölelt - Mit is akartál csinálni? Kidobni a többi játékomat?
Erre én ellöktem magamtól, és a képébe nyomtam egy nyuszit.
- Egyél nyulat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése