Kettesben

Castiel nem sokára befutott. Én még mindig a földön ültem, a törött lábamon, és bőgtem.
 - Jaj, Cammie, te sose bírsz magaddal? - mondta a fiú és felhúzott a kanapéra
 - Úgy tűnik - mondtam már egy kicsit jobb kedvűen.
Nem sokára beesett Janice és Lisander, Valencia és Kentin.
Ciáék nem maradhattak sokáig, mert Valencia nagynénje esküvőjére mentek, de megígérték hogy utána még benéznek. Mielőtt elmentek volna aláírattam velük a gipszem, úgy ahogy Janékkel is.
 - És, jobban vagy már? - kérdezte Janice
 - Úgy ahogy, meg vagyok - vontam vállat.
A nappaliban voltunk, és a szőnyegen ülve kávéztunk.
 - És, milyen a kórházi kaja? - kérdezett rá Lysander
 - Lysander! - Janice egy szalvétával fejbe legyintette barátját
 - Mi van? Baj ha érdekel? - vonta fel a szemöldökét a szürke hajú fiú
 - Baj! - vágta rá Jan
Egy darabig még csatáztak, de aztán nekik is lépniük kellet.
Így egyedül maradtam Castiellel.
Egy csomó színes ceruzát és zsírkrétát, meg persze papírt lecipeltettem vele az ebédlő asztalra, és neki álltam rajzolgatni.
Egy csomó hülyeséget rajzoltam. De köztük a kedvencem, az unoka testvéremet ábrázoló rajz volt:

(írói megjegyzés: a rajz saját, én, az az Dracki csinálta ~írói megjegyzés vége)
Úgy, délután 6-ig rajzolgattam, mikor eszembe jutott: Hoppá, Castiel itt alszik, de nincsen hol!
 - Castiel! - kiabáltam el magam
Néhány másodperc múlva a fiú be is futott az ebédlőbe:
 - Mi az? Valami baj van?
 - Hát... - kezdtem - Úgy is mondhatjuk... De nem olyan nagy cucc.
Castiel kihúzta a mellettem levő széket és leült:
 - Mondd.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem egy szuszra mondani a mondandómat:
 - Ugye, azt mondtad hogy itt maradsz velem, a következő egy hétben. De most jöttem rá, hogy nincs hol aludj. Ha szeretnéd, szívesen megcsinálom a kanapét, hogy tudj rajta kényelmesen feküdni. Vagy akár Crish szobájában is megágyazhatok. Az ikrem biztos nem bánná!
A fiú csak mosolygott, és maga elé húzott egy darab papírt, meg fogott egy kék zsírkrétát, és elkezdett írni.
Én elkezdtem fészkelődni, hogy lássam mit ír, de se hogy sem tudtam hozzá férni.
Nem kellett sokáig várnom, nem sokára a a kezembe nyomta az össze hajtogatott papír fecnit, és várakozóan nézett rám.
Először óvatosan elkezdtem vizsgálgatni, aztán egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és az asztalra dobtam magam elé.
A papíron ez állt:
Én veled akarok aludni
Erre szaporán pislogni kezdtem, mintha csak azt hinném a szemem szórakozik velem, de nem. A papíron tényleg ez a 4 szó állt sötét kék zsírkrétával felírva.
 - Cammie? Jól vagy? - bökdösött meg a fiú
 - Igen! - ugrottam rá az épp lábamra - Tökéletesen!
A számat széles mosolyra húztam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. De inkább a nevetésnél döntöttem.
 - Mért nem mész haza, és hozol át néhány cuccot? És hozd át a kutyusodat is! - ajánlottam boldogan
 - Oké - Castiel mosolyogva átölelt - Hívd fel Szandrát, vagy akit akarsz, hogy vigyázzon rád, még in nem vagyok itt.
Bólintottam, és már tárcsáztam is Szandra és Yume számát.
Szandrát azért hívtam, mert ő ugye az LB-m. Yume-t pedig azért mert szeretném bevenni őt is a baráti körömbe.
A csajok pont befutottak, mire Castiel indulni akart.
Yume:

Szandra: