Nyár lesz nem sokára...

A napok teltek. Crish először kiakadt, hogy eltört a lábam, és haza akart jönni. De megkértem Lysannát hogy győzze meg hogy maradjanak ott ahol vannak és csak a tavaszi szünet végén jöjjenek haza.
A szünet is gyorsan eltelt, de én még otthon maradhattam egy kicsit lábadozni. Nem sokára a gipsz is eltűnt a lábamról, és újra szabadon járkálhattam, hisz nem volt olyan súlyos a törés. Az idő is gyorsabban telt és mire észbe kaptam, már Május vége volt.
Osztály főnöki órán beszélgettünk az osztály kirándulásról, és egy közeli hegy lábánál lévő erdő mellet döntöttünk. A kirándulás egy táborban lesz. Aki akar, az az egész táborba részt vehet, de aki nem az megmarad a 3 napos osztály kirándulásnál.
Az idő gyorsan telt, és hamar eljött az osztály kirándulás napja.
A mi kis csapatunk az egy hónapos táborban végig ott marad.
Buszra várva álltunk a 10. évfolyam a) b) és c) csoportjával. Mindenki hatalmas kofferral a lábánál izgatottan csacsogott.
A tábor feltétele az, hogy a középkori legendákon alapuló szereplőknek kell lennünk egész végig. Én és Crish a harcost választottuk. Valencia és Armin egy fajta mágus. Szandi vadász. Jamie és Kentin felderítő. Janice szárnya fosztott tündér.  Lysander és Lysanna elf. Alexy és Lexye meg..valami goblin félék.
A busz lassan és döcögve befutott. Lexie szinte felrombolt a buszra, hátra hagyva Alexynek a bőröndjét.
 - Lexie! - futott utána Valencia - Lexie, várj meg!
Így hát Arminnak és Alexynek kellet felpakolni a lányok csomagját.
Mikor már mi is a buszon ültünk, hirtelen bevillant: hoppá, asszem otthon hagytam a fényképező gépemet!
Pedig megígértem Yunának hogy csinálok fotókat!
Ijedten fordultam hátra, Crishhez.
 - Mi az húgi? - nevetett rám az ikrem, és meglóbálta az orrom előtt a fekete Cannont - Talán elhagytál valamit?
Levegőért kapkodva, kikaptam a fiú kezéből a gépet:
 - Ez rohadtul nem vicces!
Mielőtt az agyalágyult hím nemű lény, aki a 2 petéjű iker testvéremnek mondja magát válaszolhatott volna, én felpattantam a helyemről (ezzel azt értem el hogy sikeresen sípcsonton rúgtam a mellettem zenét hallgató Szandrát) és megindultam a busz hátsó ülései felé, oda ahol Rebecca Sweets, Tate Edwards, Sonya Reed, Liz Rilex és Catty Riden veszekedett hogy ki melyik misztikus lényt válassza.
Elhülyéskedtünk az út végéig. Mikor oda értünk, mindenki ment a neki kiosztott házba, átöltözni.
Én Szandrával voltam egy szobában.
Miután felvettük a jelmezünket, kimentünk az udvarra megnézni a többieket.
Elképesztő volt látni a barátaimat misztikus lény ruhákban!

Egy csajos délután

 - De aztán tényleg vigyázzatok rá! - mondta már vagy ezredszerre Castiel
 - Vigyázunk rá! - kántálták egyszerre a csajok - Nem hagyjuk hogy hülyeséget csináljon!
 - Biztos? - kérdezett rá újra a fiú
Sóhajtottam. Mért kell ennyire aggódnia értem?
 - Elindulnál? - bicegtem a srác elé - Sok minden csajos témát meg kell beszélnünk!
 - Oké - mondta a fiú és megölelt.
A kapuból néztük, ahogy elhajt a motorjával. És mikor eltűnt a látóhatáról, mi már futottunk (jó, pontosabb megfogalmazás a bicegtünk) befelé.
 - Mi újság? - huppant le a kanapéra Yume
 - Semmi érdekes - mondtam, és befészkeltem magam a párnák közé
Szandra nagy lendülettel ült le mellém és azon a "így is-úgyis kiszedem belőled úgy hogy jobb ha mindenféle kényszerítés nélkül elmondod most" hangján kezdte el a mondókáját:
 - Jaj, Cam! Ne mond már hogy semmi! Itt voltál egész nap együtt Castiellel, ha jól számolom, Janiceék 3 órája léptek le! Biztos történt valami!
 - Igen, Cammie! - győzködött már Yume is - Nekünk elmondhatod!
Sóhajtottam, és a szememet forgattam. Ilyen ha Szandra jelen van.
Kikeltem a párnák közül, és az ebédlő asztalhoz sétáltam, hogy felvegyem Castiel papír fecnijét. Aztán oda dobtam a lányoknak, minden magyarázat nélkül.
Ennyi már csak elég!
A lányok úgy bámultak a papír darabra, mintha egy bizonyíték lenne, hogy kiölte meg az áldozatot.
A csendet egy csöngetés szakította félbe.
Yume és Szandra zavartan néztek össze, majd mindketten az ajtóhoz siettek. Kihasználva az alkalmat, eltüntettem a zsebemben az üzenetet.
 - Kijött? - kiabáltam a lányoknak
 - Claura, Dakota és ... - jött be Yume magyarázva, Szandra, Claura, Dakota és egy Dakotára nagyon hasonlító szőke hajú kék szemű lány
 - Jázmin - fejezte be Yume mondatát a szőke lány - Jázmin vagyok. Dakota egypetéjű ikre.
 - Ó, örülök - mondtam - Én Cameron vagyok.
 - Tudom - biccentett Jázmin
Claura leült mellém és megkérdezte azt, amit ma már nagyon sokan megkérdeztek:
 - Hogy vagy?
Erre nem én, hanem Jázmin válaszolt:
 - Eltört a lába! Vajon hogy is lehet?
 - Jól van na! Csak próbálok udvarias lenni, ami rólad nem mondható el! - vágott vissza Clau
 - Látom - böktem oldalba Dakotát - Clau és a tesód nincsenek a legjobb viszonyban.
 - Ne is mondd! Claura 3 hete költözött hozzánk, és már a Jázminnal való folyamatos veszekedésük az őrületbe kerget!
Erre Yume, Szandra és én lekezdtünk kuncogni, mire Jázmin Szandihoz vágta a hozzá legközelebb lévő párnát, így kisebb párna csata alakult ki.
Annyira rossz érzés volt nézni ahogy vidáman ütögetik egymást a párnáikkal, és én a hülye eltört lábam miatt nem tudtam beszállni a játékba.
Nem sokára Dakotáék leléptek (de persze aláírattam velük, és Szandiékkal a gipszemet).
Mikor már azt hittem, Castiel bármelyik pillanatban megjöhet, a telefonom megcsörrent, és a képernyőn Castiel neve villogott.
 - Haló? - szóltam bele a készülékbe
 - Szia - köszönt a fiú is - Figyelj, Cammie...
 - Figyelek - vágtam közbe
 - Még egy félórát késni fogok... - mondta bocsánat kérően
 - Ó... de azért... siess - feleltem kicsit csalódottan.
 - Sietek. Szia.
 - Puszi - mondtam, és letettem a telefont.
Yume és Szandra visszajöttek a nappaliba egy tálca kajával, és letették a dohányzó asztalra.
 - Valami baj van? - kérdezte Yume
 - Nem. Nincs semmi - feleltem semleges hangon - Castiel késni fog egy kicsit.
 - Ó - mondta Szandra
 - Se baj - megpróbáltam mosolyogni - Addig is tartunk egy csajos délutánt!
A csajok mosolyogva összenéztek, és előszedtek egy csomó vackot a táskájukból:
Szempillaspirálokat, rúzsokat, szájfényeket, púdereket, arcpirosítókat, szemhéjpúdereket és még hasonlókat.
Sorban kisminkeltük egymást, majd lemostuk a sminket és újra kisminkeltük magunkat. Elvoltunk egy darabig, majd hirtelen a hasam akkorát korgott hogy mind ijedten rándultunk össze.
 - Ez mi volt? - kérdezte Szandra a szemceruzájához kapva
 - Éhes vagyok, te bolond - dobtam meg egy párnával.
 - Akkor irány a konyha, és etessük meg a kicsi babát! - kuncogott Yume
Erre én nyelve nyújtottam, de azért feltápászkodtam, és kisétáltam velük a konyhába.
Már javában ettük a hamburgereket mikor felmerült bennem a kérdés, amit gyorsan fel is tettem Szandinak:
 - Amúgy, Szandra. Mért is költöztél te is Greenwich-be?
A lány szájában megállt a falat.
 - Hát... tudod... Cammie... Ez egy hosszú történet... - hebegte
Yume-vel hirtelen összenéztünk. Szandra kétségbe esett hangneme nem ígért jót.
 - Szandra - kezdte Yume - Kérlek. Mondd el. Biztos jobb lesz ha megtudjuk beszélni.
Szandi egy kicsit elgondolkozott majd így szólt:
 - Hát jó. Tudjátok, volt egy pasim a régi suliban. A neve Levi volt. Nagyon szerettem őt, és úgy nézett ki hogy ő is kedvel engem. Mikor először találkoztam Nataniellel rögtön beleszerettem. Olyan kedves, udvarias és figyelmes volt. Sokkal többet törődött velem mint Levi. Persze a fiúnak feltűnt hogy kevesebb az időm rá. Én persze az elején menekültem a Nataniel iránti érzelmeim elől, és foggal-körömmel ragaszkodtam Levihez. Persze mikor Levi észre vette hogy szinte nem is foglalkozok vele, akkor én is ráébredtem: már Natot szeretem. Levinek nem tetszett a dolog és teljesen rám mászott. Folyamatosan zaklatott, és mikor összejöttem Nataniellel, akkor már teljesen megörült: azt mondta hogy addig nem hagy békén, a még újra nem jövök össze vele. Nekem több se kellet: rögtön beleegyeztem Nat ajánlatába és hozzáköltöztem.
 - Jaj, szegény Szandra! - simogattam meg a karját.
 - Nincs már semmi baj - mosolygott - De szerintem én és Yume nemsokára indulunk.
Ijedtem néztem a lányokra:
 - Miért?
Yume kinézett az ablakon és elmosolyodott:
 - Megjött a lovagod.

A csajok :)

Kettesben

Castiel nem sokára befutott. Én még mindig a földön ültem, a törött lábamon, és bőgtem.
 - Jaj, Cammie, te sose bírsz magaddal? - mondta a fiú és felhúzott a kanapéra
 - Úgy tűnik - mondtam már egy kicsit jobb kedvűen.
Nem sokára beesett Janice és Lisander, Valencia és Kentin.
Ciáék nem maradhattak sokáig, mert Valencia nagynénje esküvőjére mentek, de megígérték hogy utána még benéznek. Mielőtt elmentek volna aláírattam velük a gipszem, úgy ahogy Janékkel is.
 - És, jobban vagy már? - kérdezte Janice
 - Úgy ahogy, meg vagyok - vontam vállat.
A nappaliban voltunk, és a szőnyegen ülve kávéztunk.
 - És, milyen a kórházi kaja? - kérdezett rá Lysander
 - Lysander! - Janice egy szalvétával fejbe legyintette barátját
 - Mi van? Baj ha érdekel? - vonta fel a szemöldökét a szürke hajú fiú
 - Baj! - vágta rá Jan
Egy darabig még csatáztak, de aztán nekik is lépniük kellet.
Így egyedül maradtam Castiellel.
Egy csomó színes ceruzát és zsírkrétát, meg persze papírt lecipeltettem vele az ebédlő asztalra, és neki álltam rajzolgatni.
Egy csomó hülyeséget rajzoltam. De köztük a kedvencem, az unoka testvéremet ábrázoló rajz volt:

(írói megjegyzés: a rajz saját, én, az az Dracki csinálta ~írói megjegyzés vége)
Úgy, délután 6-ig rajzolgattam, mikor eszembe jutott: Hoppá, Castiel itt alszik, de nincsen hol!
 - Castiel! - kiabáltam el magam
Néhány másodperc múlva a fiú be is futott az ebédlőbe:
 - Mi az? Valami baj van?
 - Hát... - kezdtem - Úgy is mondhatjuk... De nem olyan nagy cucc.
Castiel kihúzta a mellettem levő széket és leült:
 - Mondd.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem egy szuszra mondani a mondandómat:
 - Ugye, azt mondtad hogy itt maradsz velem, a következő egy hétben. De most jöttem rá, hogy nincs hol aludj. Ha szeretnéd, szívesen megcsinálom a kanapét, hogy tudj rajta kényelmesen feküdni. Vagy akár Crish szobájában is megágyazhatok. Az ikrem biztos nem bánná!
A fiú csak mosolygott, és maga elé húzott egy darab papírt, meg fogott egy kék zsírkrétát, és elkezdett írni.
Én elkezdtem fészkelődni, hogy lássam mit ír, de se hogy sem tudtam hozzá férni.
Nem kellett sokáig várnom, nem sokára a a kezembe nyomta az össze hajtogatott papír fecnit, és várakozóan nézett rám.
Először óvatosan elkezdtem vizsgálgatni, aztán egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és az asztalra dobtam magam elé.
A papíron ez állt:
Én veled akarok aludni
Erre szaporán pislogni kezdtem, mintha csak azt hinném a szemem szórakozik velem, de nem. A papíron tényleg ez a 4 szó állt sötét kék zsírkrétával felírva.
 - Cammie? Jól vagy? - bökdösött meg a fiú
 - Igen! - ugrottam rá az épp lábamra - Tökéletesen!
A számat széles mosolyra húztam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. De inkább a nevetésnél döntöttem.
 - Mért nem mész haza, és hozol át néhány cuccot? És hozd át a kutyusodat is! - ajánlottam boldogan
 - Oké - Castiel mosolyogva átölelt - Hívd fel Szandrát, vagy akit akarsz, hogy vigyázzon rád, még in nem vagyok itt.
Bólintottam, és már tárcsáztam is Szandra és Yume számát.
Szandrát azért hívtam, mert ő ugye az LB-m. Yume-t pedig azért mert szeretném bevenni őt is a baráti körömbe.
A csajok pont befutottak, mire Castiel indulni akart.
Yume:

Szandra:

Foci edzési baleset

Mikor haza értem Nick rögtön elém toppant:
 - Figyu, húgi! Tudod hogy én és Yuna már össze vagyunk házasodva, de a nászút el maradt a nagyi halála miatt. És mi már össze is csomagoltunk. El megyünk nászútra. Mindjárt indulunk.
 - Jaj, de jó! - mosolyogtam - Hova mentek?
 - Görög országba, azon belül Athénba.
Nem sokára Nickék repülője elindult, rajta az én bátyámmal, és sógornőmmel.
De ez még nem minden! Crish és Lysanna elmennek Párizsba a tavaszi szünet hátra lévő egy hetére.

*fél óra múlva*
 - Cameron! Passz! - kiabált nekem Lexie
Foci edzésen voltam. Castiel, Valencia, Kentin, Janice és Lisander ott ültek a padon, és nézték ahogyan ott küszködök a pálya közepén.
 - Cammie! - kiabált még mindig Lexie - Passzolj!
 - De hogy passzol! - szólt bele Rebecca Sweets, egy barna hajú, lila szemű lány - NEKEM fog passzolni!
 - Fogd be, Bex - szóltam rá Rebeccára - Nem passzolok senkinek!
Tovább vezettem a labdát, és belőttem a kapuba.
 - Ügyes vagy, Cammie! - ugrott fel a helyéről sokadszorra Janice
Erre az edzőnőnk, Mrs Clarson, oda sétált Janhez:
 - Kérem, Janice kisasszony, ha még egy ilyen felkiáltása lesz, ki kell küldenünk az edzésről.
Már csak 10 perc és mehetek öltözni. Csak 10 perc, kifogom bírni!
Hirtelen valaki erősen meglökött, és neki estem a kapunak amitől az felborult és ráesett a lábamra.
Ekkor minden elsötétült...

Egy vakító fehér szobában ébredtem fel.
Lassan kinyitottam a szemem, és megpróbáltam azonosítani hogy hol is vagyok. De nem sikerült. Nem ismertem a helyet. Még nem jártam ott.
 - Ho...hol vagyok? - kérdeztem
Ekkor valami élénk vörös izé megmozdult és elkiáltotta magát:
 - Felébredt!
Ekkor 2 fehérbe öltözött nő és egy hosszú szintén fehér köpenyes férfi jött be a szobába.
És végre leesett. Kórházban voltam.
 - Hogy vagy? - hajolt fölém az a piros izé, ami később kiderült hogy Castiel feje
 - Mi...mi történt? - hebegtem
 - Amber meglökött, a kapu a lábadon landolt, és úgy néz ki...úgy néz ki hogy... - a fiú hangja elcsuklott
 - Hogy? Hogy néz ki? Mi van a lábammal? Mért nem érzem a lábam? - estem kétségbe
 - Úgy néz ki hogy...hogy...eltörött...
 - Micsoda???!!! - ültem fel lenületesen
Ekkor egy nővér rohant hozzám:
 - Ne aggódjon, kisasszony! Már be gipszeltük a lábát! Holnap haza mehet.
 - De én MOST akarok haza menni! - nyögtem és fáradtan hanyatt borultam az ágyon
A nővér halványan mosolygott és Castielhez fordult:
 - Kérem, most mennyen el. Miss Vouse-nak pihennie kell.
 - Nem megyek sehova! - torkolta le a nővér a fiú - Itt maradok a még haza nem engedik! És pont!
A nővér kicsit meghökkent a srác határozottságán de aztán mosolyogva így felet:
 - Rendben. De meg kell ígérnie, hogy nem zavarja az ifjú hölgyet.
Castiel bólintott.
A kórházi sovány vacsora után, nehéz éjszaka következett.
Én mindig is forgolódva aludtam, de így, hogy a lábam fel van kötve és gipszben van, nem ment olyan könnyen a forgolódás.
Néhányszor keservesen felnyögtem, annyira kényelmetlen volt, és csak dobáltam magam az ágyban.
Erre aztán az egyik széken alvó Castiel is felébredt és magához ölelt:
 - Nem semmi baj! Holnap reggel haza viszlek és hozzád költözök a következő egy hétre még Crish nem lesz otthon, és vigyázok rád.
 - Oké. De vigyél...haza.. mos..- itt az álom elnyomott.
Úgy látszik ha ő a közelemben van hamarabb megnyugszom.
Reggel Castiel susogó hangjára ébredtem fel:
 - Ébredj fel! Haza viszlek!
Erre rögtön kinyitottam a szemem.
Nem sokára már a saját nappalimban feküdtem a kanapén.
Castiel haza ugrott pár holmijáért, így egyedül voltam.
Megpróbáltam fel kelni, de csak annyit értem el hogy leestem a kanapéról egyenesen a törött lábamra.
Mondanom sem kell, mekkorát sikítottam. A könnyek elkezdtek hullani a szememből, akkora fájdalamat okoztam magamnak ezzel az eséssel.

Húsvéti különleges rész part 1

EZ A RÉSZ EGY KÜLÖNLEGES RÉSZ! NEM A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA! EGYSZÓVAL: NEM A 15. RÉSZ! EBBEN A RÉSZBEN TÖBB LÁNY SZEMSZÖGÉBŐL IS FOGOK ÍRNI! JÓ OLVASÁST!

Cammie szemszöge:

Délelőtt volt. És Húsvét hétfő. Mi a suliban voltunk. Tudom, tudom, biztos azt gondolod: Milyen barom az, aki a Húsvét hétfőjét a suliban tölti? Hát, mi nem tanulni voltunk. A suli egy nagyon gyerekes programot szervezett: Húsvéti tojás keresés és Nyuszi és egyéb kistestű állat simogató.

Én a tojás keresésre akartam menni, és el is rángattam magammal (szó szerint) Castielt.

Nati és Armin a nyuszi simogatóba mentek.

Cia és Kentin...nos...ők csak voltak.

Janice és Lisander is tojást kerestek.

Szandra és Nataniel az állat simogatónál segítettek.

Mikor oda értünk a kijelölt helyhez, találkoztunk Janiceékkel.

 - Hali, Cammie! - köszönt a kék hajú lány

 - Szió Jan! Ti is tojást keresni jöttetek?

 - Ahha. De én tuti többet szedek össze mint te!

 - Ezt most vegyem kihívásnak? - néztem rá a sunyi vigyorommal

 - Igen - kacsintott Janice
Mindketten egyszerre bólintottunk, és az udvar már-más részeire futkostunk össze-vissza.
Szégény Castiel és Lisander! Ott loholtak utánunk eredménytelenül, mert mire utol érhettek volna, addigra már mindketten irányt változtattunk.
Végül úgy kaptak el minket, hogy mind a négyen egyszerre összefutottunk. Vicces volt. Mind a négyen összeborultunk és az össze csoki tojást szét nyomtuk.
Miután a fiúknak sikerült két lábra állítani minket, Janiceék bementek a suliba, mi meg kint maradtunk.
 - Elfáradtál, nagy gyerek? - kérdezte Castiel
A füvön ültünk, a fiú szorosan ölelt magához.
 - Igeny - mondtam kislányos, pösze hangon - Ájmos vagyok! Vigyéj haza!
 - Ilyen korán? - mondta a fiú, a hajamat simogatva
 - Nyem. Rohangálni van kedvem - mondtam és fel ugrottam - Te vagy a fogó!
Ezzel el is rohantam.
Persze Castiel gyorsabb volt, és el kapott.
 - Meg akarsz szökni?
 - Én? - kérdeztem - Még hogy ééééééén?
 - Nem, a nővérem! - mondta és hátulról át ölelt

Nati szemszöge:
A kémia laborban ültem Arminnal. Vártuk hogy Szandra és Nataniel meghozzák a kiscicákat, és megnyithassuk az állat simogatót.
Én a nyuszikkal játszottam, az én Arminom pedig (hatalmas meglepetés) az egyik virtuális játékával foglalkozott.
 - Istenem! - kaptam ki hirtelen a kezéből a játékot - Mi olyan érdekes ezen? - össze vissza kezdtem forgatni a kezembe és gombokat kezdtem nyomogatni - Mért nem foglalkozol valami értelmesebb dologgal? - mondtam és belehajítottam a szemetes vödörbe a játékot
 - És - kezdte a fekete hajú fiú - most hogy kidobtad a játékom, szabad tudnom mit csináljak? Azt várhatod hogy én is a nyulakkal játsszak!
 - Hát Istenem! - emeltem az égre a tekintetemet - Foglalkozz velem! Mostanában annyi időt töltesz a húgoddal való virtuális játékokban való versenyzéssel hogy velem nem is törődsz!
 - Ó, sajnálom - mondta Armin, és át ölelt - Mit is akartál csinálni? Kidobni a többi játékomat?
Erre én ellöktem magamtól, és a képébe nyomtam egy nyuszit.
 - Egyél nyulat!

Egy dilis ötlet, avagy a háború kezdete

Reggel madár csicsergésre ébredtem. Először még az sem jutott eszembe hogy én emberi lény vagyok. Így gondolhatjátok, hogy hogy megijedtem, mikor Castielt a babzsák fotelemben találtam.
Először meg se ismertem és azt gondoltam: "ÚRISTEN! Egy idegen fiú van a szobámban! Hol is voltam én tegnap, és mit is ittam? Vagy talán valaki kevert valamit a piámba és képzelem? Úristenem, ez olyan valódinak tűnik! Mit szívhattam?"
Megpróbáltam úgy megdobni egy párnával hogy felébredjen, és mikor pont útjára engedtem a párnát, akkor ébredtem fel igazán és rájöttem hogy az a fiú Castiel.
Persze, szegényt jó erősen megdobtam a párnával, és elveszettet az egyensúlyát és kiesett a fotelből.
 - Ezt mért kaptam? - kérdezte a fejét dörzsölgetve
 - Jaj, bocsi! Bocsi, bocsi, bocsi, bocsi! Nem akartam! Véletlen volt! - mondtam és letérdeltem mellé a földre
 - Ahhoz képest, hogy véletlen volt, elég nagyra sikerült - mondta.
 - Hol ütötted meg magad? - kérdeztem, és közel hajoltam hozzá
 - Itt - mondta és a feje tetejére mutatott.
Erre én megpusziltam a feje tetejét. Ő meg elvigyorodott.
 - És itt - mondta és az arcára mutatott
Azt is megpusziltam.
 - És itt is, meg itt is - most a homlokára és a nyakára mutatott.
 - Jaj, a végén kórházba viszlek. Úgy hogy ne vidd túlzásba!
Erre kacsintott egyet.
Ekkor az eszembe villant, hogy én mára terveztem a természet fotózást! De pechemre csak Nati és Lysanna ért rá, hogy velem jöjjön.
 - Figyu, Castiel... - kezdtem
 - Mi az Cukor? - nézett rám kérdőn és elkezdte a vállam simogatni
 - Cukor? Mióta vagyok én Cukor? - kérdeztem megszeppenve
 - Mióta elneveztelek Cukornak! - válaszolta és felborzolta a hajamat - Mit is akartál mondani?
 - Mi? Ja, igen. Azt hogy nem soká léptem kell. Vagy is...neked is meg nekem is. Természet fotózásra megyek Lysaval és Natival.
 - Én nem mehetek?
 - Csajos program.
 - Ja...ó..jó...oké...rendeben...ja... - hallatszott az értelme válasz

*két óra múlva*
A parkban álltam, Natit és Lysát várva.
10 perc várakozás után befutott Nati, de Lysannára még negyvenhét percet kellet várnunk.
Így néztünk ki:
  -Nati:

  -A duzzogó Lysanna: (nem vágatta le a haját, csak feltűrte egy ügyes technikával a sapkája alá)

  -És én:

 - Mi ez a színes kontaklencse? - kérdezte Nati
 - Neked is van úgy hogy kuss! - vágta rá Lysanna még mindig duzzogva - Cammienek pont az én szemszínemet kellet kipróbálnia...
 - Csak megpróbálom a te szemszögedből nézni a világot, hogy tudjam; mért kell mindenen duzzognod! - vágtam vissza
Erre csak egy nyelv nyújtást kaptam válaszul.
Tipikus Lysanna.
 - Utálok fényképezkedni, de fényképezni még jobban! Mért mentem bele ebbe egyáltalán?! - duzzogott tovább a fehér hajú lány
 - Talán azért, mert meghívtalak egy fagyira - válaszoltam a szememet forgatva
Erre egy fújtatás jött válasz gyanánt.
Sokáig sétafikáltunk a parkban. Nati modelt állt nekem, ökörködtünk, fagyiztunk, beszélgettünk és persze hallgattuk Lysanna duzzogását.
Aztán összefutottunk Rosával, és már négyen sétáltunk.
A legjobb pillanatban meg persze kinek kellet szembe jönnie velünk? Hát persze hogy Debrah-nak!
 - Mizu, pasi tolvaj? - köszönt rám és Lysára nézve
 - Ha tudni akarod, ribikém - kezdte a már így is plafonig felhúzott fehér hajú lány - TE hajtottál rá az ÉN pasimra! És amúgy is, Cammie nem tehet róla hogy jobb csaj nálad! Arról meg végképp nem, hogy rá jobban buknak a pasik.
A barna lány erre levegő után kapkodva így szólt:
 - Mit merészeltél mondani nekem? Én ribanc? ÉN? Néztél már tükörbe?
Lysa erre a körmét nézegetve olyan egyszerűséggel válaszolt, mintha csak arról lenne szó, hogy kinek mi a kedvenc színe:
 - Mondja ezt az, aki egy száll bugyiban császkál a városban?
Deborah-n látszott hogy levegőhöz is alig jut Lysanna válaszától.
Ezt kihasználva Rosa elhúzkodott minket mielőtt én is megszólalhattam volna, és fel ajánlotta hogy menyűn elhozzá és Leighthez vodoo babákat csinálni.
Én persze egy Debrah babát készítettem amit agyon böködtem tűvel és fel is kötöttem.
Rosa ezt észre, és megkérdezte:
 - Cammie, te mit csinálsz?
 - Én? Hogy éééén? - ekkor ránéztem a az agyon böködött Debrah babára és karba tettem a kezeim és el vigyorodva így szóltam: - Semmit!

Oh, már megint én?!

A tárgyak nagy csattanással estek le a szekrényről. Az ágyon szétrebbenő 2 testből tudtam: ezt nagyon nem kellet volna! Gyorsan kikúsztam a szobából vissza a csapathoz.
Olyan erővel ültem le a fotelbe hogy a vörös fiú majd nem leesett.
 - Mi elől menekülsz, Aranyom? - karolta át a vállamat Castiel
 - Valencia! - vágtam rá gyorsan, és olyan mélyre fúrtam magam a párnák közé, hogy alig látszottam ki.
De nem volt szerencsém! Már mint... ó milyen félre érthetők azok amiket én mondok! Valencia NEM rombolt ki, hogy: "Cameron Vouse, én még egyszer úgy kinyírlak...!" 
Hanem annyira azon igyekeztem, hogy elbújjak, hogy kifordultam a fotelből.
 - De nyughatatlan vagy! - nevetett a párom
 - Ne félj! - ragadtam meg Castiel kezét - Nem hagylak egyedül! - mondtam, és lerántottam a földre
Erre mindenki nevetni kezdett.
Én kihasználva az alkalmat, felpattantam és a bárpult felé vettem az irányt, hogy elvegyüljek a tömegben.
Ahogy ott lődörögtem egy lenőtt szőke hajú világos kék szemű fiú megszólított:
 - Hali. Te lennél Castiel új barátnője? - kérdezte mosolyogva
 - Igen. Ha kötekedni akarsz, tudok ám rúgni. De jó erősen! - fenyegetőztem
 - Vicces kislány! - nevetett fel - Eszem ágában sincs kötekedni. Claura mit szólna hozzá?
 - Claura? - ismételtem a nevet - Olyan ismerős nekem ez a név.
 - Van egy világos rózsaszín hajú osztálytársad? Derékig érő haj, szürkés kék szem. Ablak felőli padsor, utolsó előtti pad.
 - Claura Wels?
 - Talált! - kacsintott a fiú - Amúgy, kit tisztelhetek benned?
 - Cameron Vouse. Az az Cammie vagy Cam.
 - Cammie - ismételte a nevet a srác, majd hirtelen meghajolt előttem - Én Dakota lennék, hölgyem.
Erre én csak nevetni tudtam. Egyszer csak Dakota mellet megjelent Claura, és a még mindig lovagiasan meghajoló barátja fejére csapott.
 - Erről leszokhatnál! - mondta
 - Cammie, ő itt a barátnőm Claura - mondta a fiú a fejét simogatva ott ahol az ütés érte.
 - Szió Cam! - köszönt a pink hajú lány
 - Hali Clau - mosolyogtam - Mi újság? Hogy sikerült a fizika doga?
 - Jaj, ne is mondd! Szerintem megint elcsesztem az egészet! Tuti megbukok!
 - Ne mondj ilyeneket! - vigasztaltam - Tudod mit? Igaz, én se vagyok olyan jó a fizikában, de Lexie erős ötös. Mindig csak ötösöket kap. Megkérhetnénk hogy segítsen neked!
 - Az nagyon jó lenne! - mondta fülig érő szájjal Clau
 - Hát itt vagy! - ölelt át hátulról hirtelen Castiel - Már mindenütt kerestelek!
 - Akkor mért nem kezdted itt a keresést? - nyomtam egy puszit a párom arcára
 - Mert nem itt kezdtem - válaszolt, és jobbra balra kezdett ringatni
 - Na sziasztok! - köszönt el Dakota és meg fogta barátnője kezét és elkezdte kifelé húzni
 - Szióci - köszönt el Clau is.
Egy darabig még ott áltunk, de aztán megpróbáltam kibontakozni Castiel öleléséből.
 - Valami baj van? - kérdezte
 - Csak annyi - feleltem - hogy már rohadt kényelmetlenül érzem magam ebben a ruhában. Nem ugrunk át hozzánk hogy át tudjak öltözni? Utána lemehetnénk a parkba sétálni.
 - Mit nyerek vele? - kérdezte egy csibész mosoly keretében
 - Jó társaságot, és ezt - mondtam és megcsókoltam
 - Egy ilyen ajánlatot nem tudok vissza utasítani! - mondta mosolyogva a csók után
Elköszöntünk a többiektől, és elindultunk hozzánk.
Castiel azt mondta hogy kint meg vár, így gyorsan berohantam köszöntem Yunának és Nicknek, közöltem velük a tény állásokat, és már rohantam is fel az emeletre.
Le dobta a parókát, kiszedtem a szememből a kontaklencséket, felvettem Crish egy régi fehér ingét, és egy fekete farmert. Mikor egy gyors pillantást vetettem a tükörbe, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és felvettem a piros macska füles hajpántom. A hajamat úgy igazítottam hogy a hajpánt ne látszódjon, csak a fülek.
Mikor kirohantam az utcára, Castiel először nagyot nézett, aztán meg nevetni kezdett.
 - Mi van? Talán röhögő port kevertek a piádba, és most oldódott fel? - kérdeztem a cica füleimet letakarva
 - Nem - mondta Castiel, és felém nyújtotta a kezét - Jössz?
 - Aha - mondtam és megfogtam a felém nyújtott kezet.
Kisétáltunk a parkba, először ökörködtünk, de aztán komoly dolgokról kezdtünk beszélgetni mint a házasság, a gyerek vállalás meg ilyenek.
 - Te hány gyereket szeretnél? - kérdezte a vörös srác
 - Kettőt - válaszoltam - Te?
 - Én is. Hány éves korodba tervezed a házasságot? - tette fel az újjabb kérdést
 - Miért kérded?
 - Csak hogy tudjam mikor kérjem meg a kezed - válaszolta majd neki nyomott a mögöttem lévő fának és megcsókolt.