Először meg se ismertem és azt gondoltam: "ÚRISTEN! Egy idegen fiú van a szobámban! Hol is voltam én tegnap, és mit is ittam? Vagy talán valaki kevert valamit a piámba és képzelem? Úristenem, ez olyan valódinak tűnik! Mit szívhattam?"
Megpróbáltam úgy megdobni egy párnával hogy felébredjen, és mikor pont útjára engedtem a párnát, akkor ébredtem fel igazán és rájöttem hogy az a fiú Castiel.
Persze, szegényt jó erősen megdobtam a párnával, és elveszettet az egyensúlyát és kiesett a fotelből.
- Ezt mért kaptam? - kérdezte a fejét dörzsölgetve
- Jaj, bocsi! Bocsi, bocsi, bocsi, bocsi! Nem akartam! Véletlen volt! - mondtam és letérdeltem mellé a földre
- Ahhoz képest, hogy véletlen volt, elég nagyra sikerült - mondta.
- Hol ütötted meg magad? - kérdeztem, és közel hajoltam hozzá
- Itt - mondta és a feje tetejére mutatott.
Erre én megpusziltam a feje tetejét. Ő meg elvigyorodott.
- És itt - mondta és az arcára mutatott
Azt is megpusziltam.
- És itt is, meg itt is - most a homlokára és a nyakára mutatott.
- Jaj, a végén kórházba viszlek. Úgy hogy ne vidd túlzásba!
Erre kacsintott egyet.
Ekkor az eszembe villant, hogy én mára terveztem a természet fotózást! De pechemre csak Nati és Lysanna ért rá, hogy velem jöjjön.
- Figyu, Castiel... - kezdtem
- Mi az Cukor? - nézett rám kérdőn és elkezdte a vállam simogatni
- Cukor? Mióta vagyok én Cukor? - kérdeztem megszeppenve
- Mióta elneveztelek Cukornak! - válaszolta és felborzolta a hajamat - Mit is akartál mondani?
- Mi? Ja, igen. Azt hogy nem soká léptem kell. Vagy is...neked is meg nekem is. Természet fotózásra megyek Lysaval és Natival.
- Én nem mehetek?
- Csajos program.
- Ja...ó..jó...oké...rendeben...ja... - hallatszott az értelme válasz
*két óra múlva*
A parkban álltam, Natit és Lysát várva.
10 perc várakozás után befutott Nati, de Lysannára még negyvenhét percet kellet várnunk.
Így néztünk ki:
-Nati:
- Neked is van úgy hogy kuss! - vágta rá Lysanna még mindig duzzogva - Cammienek pont az én szemszínemet kellet kipróbálnia...
- Csak megpróbálom a te szemszögedből nézni a világot, hogy tudjam; mért kell mindenen duzzognod! - vágtam vissza
Erre csak egy nyelv nyújtást kaptam válaszul.
Tipikus Lysanna.
- Utálok fényképezkedni, de fényképezni még jobban! Mért mentem bele ebbe egyáltalán?! - duzzogott tovább a fehér hajú lány
- Talán azért, mert meghívtalak egy fagyira - válaszoltam a szememet forgatva
Erre egy fújtatás jött válasz gyanánt.
Sokáig sétafikáltunk a parkban. Nati modelt állt nekem, ökörködtünk, fagyiztunk, beszélgettünk és persze hallgattuk Lysanna duzzogását.
Aztán összefutottunk Rosával, és már négyen sétáltunk.
A legjobb pillanatban meg persze kinek kellet szembe jönnie velünk? Hát persze hogy Debrah-nak!
- Mizu, pasi tolvaj? - köszönt rám és Lysára nézve
- Ha tudni akarod, ribikém - kezdte a már így is plafonig felhúzott fehér hajú lány - TE hajtottál rá az ÉN pasimra! És amúgy is, Cammie nem tehet róla hogy jobb csaj nálad! Arról meg végképp nem, hogy rá jobban buknak a pasik.
A barna lány erre levegő után kapkodva így szólt:
- Mit merészeltél mondani nekem? Én ribanc? ÉN? Néztél már tükörbe?
Lysa erre a körmét nézegetve olyan egyszerűséggel válaszolt, mintha csak arról lenne szó, hogy kinek mi a kedvenc színe:
- Mondja ezt az, aki egy száll bugyiban császkál a városban?
Deborah-n látszott hogy levegőhöz is alig jut Lysanna válaszától.
Ezt kihasználva Rosa elhúzkodott minket mielőtt én is megszólalhattam volna, és fel ajánlotta hogy menyűn elhozzá és Leighthez vodoo babákat csinálni.
Én persze egy Debrah babát készítettem amit agyon böködtem tűvel és fel is kötöttem.
Rosa ezt észre, és megkérdezte:
- Cammie, te mit csinálsz?
- Én? Hogy éééén? - ekkor ránéztem a az agyon böködött Debrah babára és karba tettem a kezeim és el vigyorodva így szóltam: - Semmit!
folytiiiiiii :D
VálaszTörlés