Hirtelen eső cseppeket éreztem a fejemen. A zöld pulcsim válla az egyre sűrűbben hulló eső cseppek miatt kezdett át ázni.
Eszembe jutott, hogy vajon így Lexie és Alexy hogyan viszi majd haza azt a tömérdek ruhát, hogy ne ázzon el. Taxit tuti hogy nem fognak hívni, mert általában arra nem marad pénzük.
- Nesze! - dopta oda nekem Castiel a dzsekiét
-Ööö...ezt mért adod oda? - kérdeztem
- Nézz már magadra! Teljesen átázott a felsőd!
- De így te is elázol...
Ő megint vállat vont.
- Jaj, az Isten szerelmére! - förmedtem rá - Abba hagynád már ezt az értelmetlenséget?! Valami értelmes választ is lehet ám adni, a váll húzogatás helyett tudod?
Erre csak elmosolyodott.
- Úgy látszik te tényleg más vagy - felelte
Még egy ilyen nem mondom ki csak utalásokat teszek rá hogy kíváncsi legyél mondat és én úgy pofon vágom...!
- Tudod - szakította félbe a verekedős gondolatomat a fiú - Nekem már volt egy barátnőm, aki egy drogos ribanc volt. És csak annyit akartam mondani hogy te más vagy mint ő.
- Ó...
Az út további részét csendben tettük meg. Habár teljesen fölösleges volt mert mire oda értünk az eső már zuhogott.
- Kapura rúgás, vagy csak rugdossuk a labdát? - kérdezte
Erre egy kicsit megzavarodtam, mert már mindketten teljesen eláztunk. De ez még focizni akar...
- Csak úgy rugdossuk - válaszoltam pár pillanat fázis késéssel.
Ő bólintott.
A labdát letettem a pálya közepére. Mielőtt belerúghattam volna valaki ránk kiabált:
- Maguk normálisak? Ilyen esős időben focizni?! Azonnal menyjenek haza! - kiabált ránk a portás
Castiel mintha meg sem hallotta volna! Elvette tőlem a labdát és berúgta a kapuba.
- Castiel - kezdtem de nem úgy nézett ki mint aki figyel bármire is - Castiel!
De ő csak tovább kergette a labdát.
- Castiel! - a hangom olyan volt, mintha bármelyik pillanatban elsírhatnám magam - CASTIEL!
- Nyugalom Cameron! - állt meg mellettem
- Te...meg honnan a francból tudod a nevemet?
- Csak tudom és... - mielőtt befejezhette volna a mondatott én lekevertem neki egy pofont
Na én meg gondoltam hogy ezt fogom csinálni ha még egy ilyet mond!
- Ezt mért kaptam? - kérdezte, a kezével az arcának az a részét simogatta amit megütöttem
- Mert folyton csak utalgatsz a dolgokra! Már 37 perce vagyunk csak ketten, de még egy értelmes mondatott sem hallottam tőled! Bocs ha ilyen indulatos vagyok, de engem ezek idegesítenek! - förmedtem rá
erre megint csak elmosolyodott. A keze kinyúlt és megfogta az enyémet. A kezemet az arcára szorította és csak nyugodtan annyit mondott:
- Erős lány vagy te. Már fel is dagadt az arcom.
Megszeppenve bámultam a kezére, ami az én kezemet tartotta. Akaratlanul is elmosolyodtam, és a vörös fiú szemébe néztem. Pár percig így álltunk, de a portás megint ránk kiabált:
- Az Atyaisten verje meg magukat! Takarodjanak már haza!
Erre én ijedten kitéptem a kezem Castieléből, és felvettem a focilabdát. A sáros labdát beletettem a kosárba, a többi közé és elindultam, ki a suli kapujához.
Nem néztem hátra. Nem akartam hátra nézni. Nem is tudtam. Eddig észre sem vettem, hogy mennyire fáradt vagyok. De most ahogy itt gyalogolok...a lábaimra mintha hatalmas súlyokat tettek volna. A légzésem is nehéz volt.
Így hát leültem egy buszmegálló fedett padjára és megpróbáltam felhívni a bátyámat vagy Yunát, vagy egyáltalán bárkit aki haza tud vinni. De pechemre az egyenlegemből nem jutott még egy hívásra. Így hát csak ültem és vártam.
A szemem is próbált lecsukódni. Nagyon fáradt voltam. Imádkoztam hogy Nick vagy Yuna felhívjon valamiért. De a telefonom továbbra is teljes nyugalomban pihent a kezemben.
Hirtelen dudálást hallottam.
Egy keki zöld kocsi parkolt le mellettem. Az ablak lehúzódott és bent ült a vezetői ülésen Jamie.
- Haza vigyelek? - kérdezte a barna hajú zöld szemű lány.
Várjunk csak! Teljesen úgy nézett ki mint Kentin! Akkor ezért volt olyan ismerős.
- Jamie! Jaj de örülök neked! Nagyon megköszönném a fuvart! - álltam fel
- Jamie a megmentő! - mosolyogta és kinyitotta a kocsi anyósüléséhez vezető ajtót nekem.
Az út 10 perc körül lehetett. Jamie az egészet végig csacsogta hogy mennyire örül, mert bejutott valami úszás versenyre.
A mi iskolánkban létfontosságú a sport. 2 gyerek nem sportol egyedül az egész suliban. Az egyik Janice, mert ő a konyhán segít, a másik pedig Josh, mert ő az iskola gondnokjának segít be. A DÖK-ököket nem számoljuk bele a nem sportolókhoz, hiszen ők is nagyon szívesen sportolnának, csak a sok papír munka miatt nincs idejük. A DÖK-ösök 14-en vannak.
- És megérkeztünk - csicseregte Jamie - Hétfőn talizunk! Jó mulatást a szüleidnél.
- Jó mulatást?! A szüleimmel nem lehet jól mulatni. Na mindegy. Köszi a fuvart Jam.
Megöleltem barna hajú havernőmet és kiszálltam a kocsiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése