2014. április 8., kedd

Most már mindent tudunk!

Egy darabig csendben haladtunk haza. De aztán nekem bevillant: Anya annak se örült hogy szimplán haza kísért! Hát akkor mit szólna, ha így, ölben vinne haza Castiel!? Gyorsan tennem kellet valamit, hogy megakadályozzam a 3. világháború kitörését.
 - Figyu, Castiel - kezdtem
 - Mi az?
 - Ne hozzánk mennyünk! Bárhova mehetünk, csak ne hozzánk!
 - Oké! Akkor megyünk hozzám! - mondta minden kérdezősködés nélkül
Megkönnyebbültem, hogy nem kell magyarázkodnom.
Nem sokára Castielékhez értünk. A ház szürkére volt festve, a kert tele virágokkal. Nem tudtam volna elképzelni hogy ha ez a srác ha egyedül él akkor így nézzen ki a háza első kertje.
 - Kivel élsz? - tettem fel a kérdést
 - A nővéremmel.
A küszöbnél letett, és előkereste a kulcsait. Kinyitotta az ajtót, és előre engedett.
 - De szép a házatok! - mondtam elhűlve, és már meg is feletkeztem a lábam fájásáról.
 - Köszi - válaszolt egy mosoly kíséretében.
Egy darabig csendben ültünk, aztán Castiel hozott kólát, és a kutyáját, Démont is megismerhettem.
Épp az üvegből ittuk a kólát (én cherry coke-ot Castiel meg sima kólát) és nem most kellet rám jönnie az 5 percnek?
Az üvegre rácsavartam a kupakot és elkezdtem vad tempóban fel-le rázni.
 - Te meg mit csinálsz? - nézett rám furcsán a fiú
Erre én csak megráztam a fejem, mind ha mindent megtudnék ezzel magyarázni.
Mikor már minden szénsavat kiráztam a kólából (legalábbis én azt hittem) kinyitottam, és nem az arcomba fröccsent az egész?
 - Felülmúlhatatlan vagy! - nevetett Castiel - Ha te itt vagy nem kell TV! Mindig csinálsz valamit!
 - Ó, hogy meg ne fulladj a röhögéstől! Várj, majd én segítek - mondtam, és egy erőteljes ütéssel lelöktem a kanapéról.
Erre már mind ketten nevetünk.
Egy darabig még elhülyéskedtünk, de aztán felhozódott hogy filmet nézzünk.
 - DVD-t nem tudunk nézni - mondta kissé csalódottan a vörös fiú - Rudy tegnap kitalálta, hogy valami film maratont fog nézni, de nem jól tette be a lemezt, és amiért nem akart se elindulni és kihozni sem hozta ki a lemezt, ezért "megszerelte".
 - Se baj. Nem muszáj filmet néznünk. Szerintem elökörködhetünk egy darabig - próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat.
 - Mi lenne ha most beszélgetnénk? - kérdezte
 - Oké! Miről?
 - Cammie... - kezdte Castiel, az arca színe kezdett a haja színére hasonlítani - Tudod... szerintem nagyon aranyos lány vagy. Kedves, okos, és ahogy megfigyeltelek edzés közben, van labda érzéked. És... tetszel nekem!
Lefagytam. ÉN tetszek NEKI? Oké, nem mintha nem fordult volna meg a fejemben hogy mi ketten... De azt hittem ő nem így érez.
Még pár másod percig zavartan meredtem a földre, de aztán fel kaptam a fejem és megöletem. Nem tudom mért csináltam, egyszerűen csak jött.
De mikor szembe fordultam vele... Gondolom sejtitek hogy mi történ.
Castiel megcsókolt.
Életem első csókja.
 - Cam - mondta a csók után, az arcomat fogta hogy még csak véletlenűl se veszítsűk el a szem kontaktust, nem minta én elakarnám veszíteni - Nekem tényleg tetszel! Nem hiába tudom én a neved és a telefonszámod anélkül hogy elmondtad volna nekem. Már nagyon régóta figyellek. Tudom, hogy nálam jobbat is érdemelsz.
 - A lényegre térnél? - kérdeztem mosolyogva, egy kicsit meg csíptem az arcát
 - Cameron, lennél a barátnőm?
Ezt most úgy mondta mintha a kezemet kérné meg.
 - Leszek - válaszoltam mosolyogva - Várj egy kicsit. El kell mennem a mosdóba. Hol van?
A fiú megmutatta nekem a mosdót.
Persze, nekem nem is kellet WC-re mennem. Csak a hírt akartam közölni Janiceszel, Valenciával, Lexievel és Jamievel.
Ezért gyorsan gépeltem egy SMS-t.

FELADÓ: Cameron Vouse
CÍMZETT: Valencia Johnson, Alexandra Johnson, Janice Warst, Jamieson Greek
ÜZENET: CSAJOK! El sem hiszitek mi történt! Van barátom!

Pár perc múlva a válaszok is megérkeztek:

FELADÓ: Jamieson Greek
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Castiel? Már mint a pasid, Castiel?

FELADÓ: Valencia Johnson
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Júúúúj, de örülök! Végre te is bepasiztál! Képzeld! Én is összejöttem Kentinnel!

FELADÓ: Alexandra Johnson
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Nagyon király! Kérek közös fotót!

FELADÓ: Janice Warst
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Sok boldogságot! :)

Mire visszaértem a nappaliba, Castiel már aludt. Én leültem a kanapéval szemben, a szőnyegen és őt néztem. A maradék kólámat is megittam. De ettől én is elálmosodtam. Nem telt bele kis idő, és elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése