- Szandra? Te vagy az? - tetem fel a hülye kérdést
- Nem, tudod a volt igazgató úr vagyok, csak beöltöztem! Persze hogy én vagyok! - mosolyodott el a barna hajú havernőm.
- A tied is - mosolygott a hosszú barna hajú lány
Hirtelen Nataniel rohant Szandrához.
- Szandi! -mondta a szőke srác, és egy puszit nyomott LB-m arcára
- Te is bepasiztál! - néztem megszeppenve a barna lányra
- Hogy érted azt hogy "te is"? Cam, csak nem...?
- Vaksikám! - nevettem, és az engem ölelő Castielre böktem - Jó lenne ha kinyitnád a szemed!
- Nyitva van! - mondta vicceskedvve, és a kék kontaklencsével fedett barna szemeit annyira kinyitotta amennyire bírta
Egy darabig elbohóckodtunk, aztán meg úgy döntöttünk hagyjuk a fenébe is az álarcos bált! Hisz miénk az egész éjszaka, és még csak fél 11.
Át vettük a ruhákat (de a parókákat és a kontaklencséket magunkon hagytuk) és elindultunk egy bárba.
Jól elvoltunk. Elökrökdtünk egészen fél 1-ig. De a hülyeségbe is belelehet fáradni.
Így hát leültünk, és beszélgettünk.
- Nos, Szandra - kezdtem -Beiratkoztál a mi szép iskolánkba?
- Be, bizony! - vágta rá mosolyogva
- És, mióta vagytok együtt a drága ikremmel? - érdeklődött Natalie, és beleült Armin ölébe
Armin ölébe???? Csak tévedek, vagy tényleg mostanában kevés időt tölt Armin Ciával, Lexievel és Alexyvel, és lehet hogy azt az időt Natalieval töltötte?
- Mindjárt jövök! - súgta a fülembe Castiel - Megcsörgetem a banda többi tagját.
Bólintottam.
Vajon kit hív még? Valenica, Armin, Lexie és Alexy itt van. Jamie és Kentin is. Lisander és Lysanna is. Crish meg én is. Castiel is itt volt. Na de ki hiányzik?
- Gyors voltam? - lépett be a bár ajtaján Dajan, a kosár csapat kapitánya
- Aha! - mondta a vörös srác, és intett hogy mennyek odébb hogy ő is le tudjon ülni.
Még pár percig hallgattuk Lexie és Alexy veszekedését hogy a kék megy-e a piroshoz, vagy sem aztán meg jelent egy szőkés hajú lány:
- Aú! - jajdult fel Armin
- Bocs - mondta kurtán a szőke lány és oda rohant a jövevényhez, akit ezek szerint Yumenek hívtak.
- Hali, Nati - köszönt Yume
- Mit keresel itt?
- Hozzám jött - mondta a kosaras fiú
- Ó.
Mosolyogva körül néztem. Magam se tudom mért, csak rohadt jó kedvem volt.
Ekkor észre vettem hogy Valencia és Kentin nincs a köreinkben. Tudtam, legalább is sejtetem hogy HOL is lehetnek és MIT is csinálhatnak. De nekem akkor is meg kellet őket keresnem. Hát milyen barát lennék ha ezt a heccet kihagynám??
Így hát kimásztam Castiel öléből és a szobák felé vettem az irányt. Egyszer csak megbotlottam valamiben és beestem egy sötét szobába. Lánc reakciót hoztam létre, azzal hogy a szekrényen lévő tárgyba kapazkodtam (szerintem óra volt, mert ketyegett, de az is lehet hogy bomba) és szépen sorban mindent leborítottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése