2014. április 10., csütörtök

Túl sok ember

Reggel...hát...nem is tudom igazán hogy mire, de felébredtem.
Először nagyon megijedtem, mert nem sikerült beazonosítanom hogy hol is vagyok. De aztán rájöttem, hogy Castielnél.
Még sötét volt, ezért gondoltam, nem keltek fel senkit.
Hát...ha úgy vesszük nem felébresztetem valakit. Végül is a halálra ijesztés, az nem felébresztés. Főleg ha az ember nem csinál semmit se, csak fekszik nyugodtan. Mit tehetek én arról ha az emberek nem látnak a sötétben?
Csöndben feküdtem. Meg se moccantam. Hirtelen valaki belerúgott a lábamba. Erre én nagy lendülettel fel ültem, és sikeresen lefejeltem Démont (onnan tudom hogy ő volt, mert amit lefejeltem az nyüszítve rohant el).
 - Cammie? - hallottam egy hangot valahonnan a szobából - Benned estem pofára?
 - Te rúgtál belém?
 - Akkor igen! - mondta a hang
Hirtelen a villany felkapcsolódott.
Valaki állt az ajtóban. A valaki Rudy volt.
 - Ugye nem zavarok, Kölyök? - kérdezte Castieltől
 - Nem. Csak elestem! - felet a fiú és fel is ugrott.
 - Ahha - kacsintott az öccsére Rudy - Persze. CSAK elestél!
 - Rudy! - Castiel szúrósan nézett narancs hajú nővérére
 - Mi van? - csökönyösködött a vörös fiú nővére - Én csak helyeseltem!
 - Igen. Aha, persze. Csak helyeseltél!
 - Hány óra? - szakítottam félbe a testvéri szeretet szóbeli kinyilvánulását
 - Délután 2 - felelte vigyorogva Rudy
 - Akkor én mentem! - ugrottam fel, a lábam még fáj ugyan, de tudtam járni
 - Elkísérlek! - ugrott mellém Castiel
 - Én is! - csattan fel boldogan Rudy
 - Nem! Rudolf itthon marad, és megvárja még a mikulás ideér. Oké? - tolta vissza nővérét Castiel
 - Ne hívd Mickyt Mikulásnak! Az egy dolog hogy én Rudolfa vagyok, vagy is Rudolf vagy nem mondom mi tudja ki vagyok - förmedt öccsére
 - Persze, persze! - a fiú a kezével kacsa formát csinált és úgy utánozta a nővére szavait - De aztán használjatok...
 - Szia! - vágott közbe Rudy és kitolt minket az ajtón majd be is csapta
Castiellel egymásra néztünk, és egyszerre kirobbant belőlünk a nevetés.


Az ágyamon feküdtem. Épp arról álmodoztam hogy milyen lehet Castiel póló nélkül (oké, asszem ilyenekről már szinte minden tinédzser lány álmodozott, vagy nem?)
Hirtelen valaki benyitott a szobámba.
 - Húgi! - kiáltotta
Egy barna hajú lilás szemű fiú állta az ajtóban.
 - Crish! - ugrottam az ikrem nyakába
Igen, nekem is van ikrem. Igaz 2 petéjű, de attól még van.
 - Úgy hiányoztál! - öletem meg erőteljesen az ikremet - Ugye nem csak látogatóba jöttél?
 - Szerencséd van. Én is ide költözöm!
 - Jaj Crish! Hol lesz a szobád? Ugye nem a földszinten? Közel lesz az én szobámhoz, igaz? - kérdeztem reménykedve
 - A szemben lévő ajtó takarja a szobámat! - válaszolt nevetve
Lehet egy kicsit túl lelkesnek tűnök, de ki nem lenne lelkes ha az egy éve nem látott iker testvére egy házba költözne vele?
*Fél óra múlva*
 - Mi csoda!? - üvöltöttem Crishre
 - Jól hallottad - válaszolt lazán a fiú, mintha csak arról beszélgetnénk hogy ki, mit akar enni vacsorára
 - De...de a múltkor még Catrint istenítetted! Azt mondtad ő lesz majd az én sógornőm! És most... Mi lett a nagy szerelemmel? - kezdtem kétségbe esetten
 - Már mondtam! Megismerkedtem Lysannával. És csak rábírtam gondolni. Már csak akkor voltam boldog a Cattel töltött időben, mikor Lysannának képzeltem. Már nem szeretem!
 - De Lysa...Mért nem szolt nekem?
 - Mert meg kértem rá.
 - Mi?!
Ekkor az érett eszme cserénket félbe szakította egy csengetés. Oda rohantam az ajtóhoz. Lysanna volt az ajtóban.
  - Lysa! - kezdtem - Mért nem mondtad el hogy az ikremmel jársz?
  - Jaj, Cammie - mosolyodott el a szürke hajú lány - Akkor én is megkérdem: Mért nem mondtad el hogy Casttal jársz?
 - Ho...honnan tudod? - kérdeztem megszeppenve
 - Jaj, Cammie! Mintha nem tudnád! Hahó? A szomszédban lakom.
 - Cameron! - nézett rám csodálkozva a bátyám - Nem is mondtad hogy bepasiztál!
Erre sóhajtottam.
 - Gyertek! Üljünk le kint a fűre! - hívtam őket
Kisétáltunk, és leültünk a földre.
 - Ja - kapta fel a fejét Lysa - Amúgy meg azért jöttem hogy szóljak, a suli ma éjszaka egy álarcosbált rendez, mivel holnap úgy se lesz tanítás a tavaszi szünet miatt, ezért reggel ötig fogy tartani.
 - Mi csoda? Mikor kezdődik? - néztem rá meglepetten
 - Délután hatkor.
 - Akkor...csak - hebegtem - Csak 3 órám van jelmezt keríteni! Megyek beszélek Castiellel, és jelmez beszerző körútra megyek.
Felpattantam és rohantam is, be a házba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése