De nem volt szerencsém.
Már mint, nem ért utol. Csak hát annyira figyeltem arra hogy siessek, hogy...hát...szó szerint fejjel neki rohantam a falnak. Ráadásul még az orrom vére is eleredt.
- Jaj, Istenem! Cammie, jól vagy? - rohant hozzám Rosa - Nem gondoltam volna, hogy ez lesz ha utánad jövök!
Mondhatom kicsit csalódott voltam. Azt hittem Castiel jött utánam.
- Van zsepid? - kérdeztem, és az orrom elé kaptam a kezem
Rosalya előkotort egy zsebkendőt, a feszes türkiz színű farmerjának a zsebéből, és a kezembe nyomta.
A vért sikeresen fel itattam.
De mikor az orrom vére elállt, a telefonom felcsörrent.
Anya volt. Azt mondta mennyek haza.
Gyorsan elköszöntem Rosától, és elindultam haza.
Hát ezt a napot is letudtuk!
Reggel délben keltem. Kilenc nem fogadott hívás várt. Ebből 2 Valenciától, 1 Janicetől, 1 Jamietől, és 5 ismeretlen szám. És 1 SMS.
FELADÓ: Castiel Grey
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Hali! Én vagyok az öt ismeretlen szám. Azt akartam kérdezni, hogy délután nem jössz el velem fagyizni?
Basszus! Ez meg honnan tudja a számomat? Na mindegy, majd kiderítem.
Lényeg a lényeg: RANDIZNI HÍVOTT!
Gyorsan, mit vegyek fel... Meg is van!
Lefutottam a lépcsőn, búcsút mondtam Yunának és Nicknek, és már futottam is a fagyizóig.
Ott már ott volt Castiel.
- Hűha! - nézett rám mosolyogva a vörös fiú - Nagyon csinos vagy!
- Köszönöm - feleltem egy kicsit elpirulva
Erre kicsit félre döntötte a fejét, és a kezem után nyúlt. én hülye, persze hogy hírtelen akkorát léptem hátra hogy kis híján megint elestem.
A fiú zavartan nézett pár percig, aztán intett, hogy kövessem.
Egy két személyes asztalhoz vezetett, a cukrászda teraszán. Az asztal fehér műanyagból készült, a székekkel együtt. A terasz padlója szürke gránit kövekkel volt kirakva. Rengeteg dísznövény nyúlt be a alacsony kerítés felett. Mesébe illő látvány volt.
- Mit parancsoltok? - lépett mellénk unott fejjel egy velünk egy nálunk egy-két évvel idősebb pincérnő, a név táblája szerint Rudynak hívták
- Ööö... - gondolkodtam el az étlapot pásztázva - Válassz előbb te, Castiel!
Rudy a fejét Castielre kapta. Hirtelen furcsa ábrázat töltötte be az arcát.
- Kölyök! - hajolt a vörös fiú arca elé - Hát meg sem ismersz? Milyen öcs vagy te?
A fiú zavartan pillantott a vele szemben lévő szürke szempárba.
- Bocsi, Rudy - mondta, és játékosan meghúzta nővére egyik narancs színű hajtincsét - Csak most másik hölgy kötötte le a figyelmem - mondta majd felém fordult - Cam, ő a nővérem Rudy.
- Örülök hogy megismertelek - mosolyogtam rá
- Szint úgy! - válaszolt, és megpörgette a kézében a ceruzát - Akkor, mit parancsoltok, kölyök és barátnője?
Ledermedtem. Azt mondta hogy én vagyok "kölyök" barátnője?
Gyorsan rendeltük egy-egy fagyi kelyhet.
Mikor kihozták, én fénysebességgel lapátoltam magamba a fagyit. Még el nem fogyott. Castiel egy kicsit lassabban evett, de körül belül egyszerre végeztünk.
- Nem sétálunk? - kérdezte, és kezet nyújtott
Először nem értettem hogy miért, de aztán leesett hogy próbál udvarias lenni, és segíteni fel kelni. Így hát elfogadtam a kezét, és fel álltam.
A parkba mentünk. Én sétálás helyett futottam. A vörös kísérőm meg loholt utánam.
- Cammie! Én sétálást mondtam! - kiabált utánam
Hátra fordítottam a fejem és úgy kiabáltam vissza.
- Tessék? Nem hallottam! - mondtam, pedig tökéletesen hallottam minden szavának minden betűét.
Nagy hiba volt hátra fordulnom futás közben. Gondolom sejtitek mi történt. Az én nagy szerencsémmel megint eltaknyoltam a földön. De most a lábamat meg sem bírtam mozdítani.
- Cam, jól vagy? - futott oda hozzám a vörös srác
- Persze! Minden rendben! - mondtam kissé agresszívan - Csak gondoltam szaltózok egyet futás közben! Csak a szaltó közepén nekem feküdni volt kedvem, ezért vágtam földhöz magam! Mért? Mit gondoltál?!
Nem is vette figyelembe a szarkasztikus megjegyzésem. Fel emelt, és vinni kezdett haza felé.
Vasárnap reggel volt. Szerencsénkre az utca kihalt. Sehol egy lélek.
- Mi...mit csinálsz? - kérdeztem fülig pirulva, erősen kapaszkodtam a nyakába, hogy ne essek le
- Haza viszlek - válaszolta egyszerűen, mintha minden napi dolog lenne.
Ha bár ha így haladok, tényleg minden napi dolog lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése