- Köszönöm - mondtam, és magam se tudom hogy miért, de megöleltem
- Nincs mit.
Előkotortam a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót.
- Rátudsz már állni a lábadra? - tudakolta
Óvatosan elengedtem a vörös srác karját, és néhány tapogatózó lépést tettem befelé a házba.
- Igen. Azt hiszeee... - a mondatomat félbeszakította a bokám megcsuklása
- Cameron, jól vagy? - rohant ki a konyhából Yuna
Bólintottam.
Castiel beljebb hozta a szatyrokat.
- Na én akkor mentem. Szia Cameron. Hello! - köszönt el - Jobbulást Cammie.
Becsukta az ajtót.
Yuna utána mosolygott.
- Cameron! - szólat meg anyu szigorú hangja, hátra fordultam hogy lássam, a szemöldökét mérgesen összehúzta, a karjait a melle előtt összefonta - Ki volt ez a fiú?
- Castiel? Ő egy haver. nagyon segítő kész. Segített haza jönni, mert kiment a bokám...
- Nem szeretném ha ezzel a fiúval lennél! - vágott a szavamba anyám szigorú hangja
- De anyu! nem te mondod meg hogy mit csináljak! Ne a huligán külsejéről ítéld meg! Nagyon kedves srác!
Anya erre csak rosszallóan és lassan rázta a fejét, és vissza ment a konyhába.
Komolyan! Ez annyira idegesítő! És még csodálkoznak ha agresszív vagyok?
3 hete már hogy itt lakok Greenwitchtben, és minden hétvégén kijönnek, meglátogatni. De még az is sok!
Mérgesen feltrappoltam a lépcsőn, aztán be a szobámba.
Csak nem tilthat el emberektől! Az én életem! Az enyém és kész!
Dühösen ráugrottam az ágyamra, és bele ordítottam egy párnába.
Egy darabig torkom szakadtából ordibáltam bele a szerencsétlen párnába, és...hát...szó szerint álomba ordibáltam magam.
Délután volt mikor felébredtem.
Felpattantam az ágyból és lefutottam a lépcsőn. Döbbenten tapasztaltam hogy a bokám már nem is fáj.
- Yuna! - kiabáltam be a konyhába - Lementem a csajokkal focizni!
- Oké! Vigyázz magadra - kiabált vissza.
Persze eszem ágában sem volt focizni a lányokkal. A kosárlabda pályára akartam menni. tudtam hogy a fiúknak most van edzése.
10 perc rohanás után már besikerült érnem a kosár pályához.
A fiúk épp bemelegítettek. Castiel is ott volt. Döbbenten pillantott rám.
Én integettem neki. Ő zavartan vissza intett
- Grey! - kiabált rá az edző - Ne most csajozzon! Majd pihenőben megbeszéli a barátnőjével a dolgokat.
Egy darabig néztem ahogyan a fiúk kosaraznak, de hirtelen rezegni kezdett a telefon a zsebemben. SMS-em jött.
FELADÓ: Janice Tomilson
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Csajszii! Képzeld! Össze jöttem Lisanderrel! Ugye milyen hihetetlen? :)
Erre elmosolyodtam. Na ez könnyen ment.
Gyorsan gépeltem neki egy választ:
FELADÓ: Cameron Vouse
CÍMZETT: Janice Tomilson
ÜZENET: De jó! :) Örülök ha boldog vagy! tartós kapcsolat lesz. Nekem elhiheted!
- Oké, fiúk! Ügyesek voltak, de menne jobban is! - mondta az edzőnő - 10 perc szünet!
A fiúk fáradtan és izzadtan ültek le a padokra.
- Mit keresel itt? - lépett mellém a vörös srác
- Nem is örülsz? - kérdeztem meglepetten, mert tényleg azt hittem hogy örülni fog
- De, örülök. Mindennél jobban örülök. csak a bokádat nem erőlteted meg?
- Hagyjad már a bokámat! Nincs semmi baja! Csak ráestem, fájt, és kész! ez már a múlté!
Ekkor egy fekete hajú, sárga szemű fiú lépett mellénk.
- Ki ez csinos hölgy? - kérdezte
- Cammie vagyok - feleltem mosolyogva
- Szép neved van. Van barátod? - kérdezte, és átkarolta a nyakamat
- Bocsi Viktor, de ezzel elkéstél! - lökte le Castiel a vállamról Viktor kezét - Ő már az enyém!
Ekkor fülig vörösödtem. Én mint Castiel barátnője? Hát...
Mielőtt ezzel kapcsolatban megbeszélhettünk volna bármit is, az edző elüvöltötte magát:
- Oké, fiúk! Vége a pihenőnek!
A srácok visszarohantak a pályára. És tovább kosaraztak.
De én már nem tudtam rájuk figyelni. Csak az a mondat járt a fejemben: Ő már az enyém...
folytiiiiiiii
VálaszTörlésmár írom :)
Törlés