Egy csajos délután

 - De aztán tényleg vigyázzatok rá! - mondta már vagy ezredszerre Castiel
 - Vigyázunk rá! - kántálták egyszerre a csajok - Nem hagyjuk hogy hülyeséget csináljon!
 - Biztos? - kérdezett rá újra a fiú
Sóhajtottam. Mért kell ennyire aggódnia értem?
 - Elindulnál? - bicegtem a srác elé - Sok minden csajos témát meg kell beszélnünk!
 - Oké - mondta a fiú és megölelt.
A kapuból néztük, ahogy elhajt a motorjával. És mikor eltűnt a látóhatáról, mi már futottunk (jó, pontosabb megfogalmazás a bicegtünk) befelé.
 - Mi újság? - huppant le a kanapéra Yume
 - Semmi érdekes - mondtam, és befészkeltem magam a párnák közé
Szandra nagy lendülettel ült le mellém és azon a "így is-úgyis kiszedem belőled úgy hogy jobb ha mindenféle kényszerítés nélkül elmondod most" hangján kezdte el a mondókáját:
 - Jaj, Cam! Ne mond már hogy semmi! Itt voltál egész nap együtt Castiellel, ha jól számolom, Janiceék 3 órája léptek le! Biztos történt valami!
 - Igen, Cammie! - győzködött már Yume is - Nekünk elmondhatod!
Sóhajtottam, és a szememet forgattam. Ilyen ha Szandra jelen van.
Kikeltem a párnák közül, és az ebédlő asztalhoz sétáltam, hogy felvegyem Castiel papír fecnijét. Aztán oda dobtam a lányoknak, minden magyarázat nélkül.
Ennyi már csak elég!
A lányok úgy bámultak a papír darabra, mintha egy bizonyíték lenne, hogy kiölte meg az áldozatot.
A csendet egy csöngetés szakította félbe.
Yume és Szandra zavartan néztek össze, majd mindketten az ajtóhoz siettek. Kihasználva az alkalmat, eltüntettem a zsebemben az üzenetet.
 - Kijött? - kiabáltam a lányoknak
 - Claura, Dakota és ... - jött be Yume magyarázva, Szandra, Claura, Dakota és egy Dakotára nagyon hasonlító szőke hajú kék szemű lány
 - Jázmin - fejezte be Yume mondatát a szőke lány - Jázmin vagyok. Dakota egypetéjű ikre.
 - Ó, örülök - mondtam - Én Cameron vagyok.
 - Tudom - biccentett Jázmin
Claura leült mellém és megkérdezte azt, amit ma már nagyon sokan megkérdeztek:
 - Hogy vagy?
Erre nem én, hanem Jázmin válaszolt:
 - Eltört a lába! Vajon hogy is lehet?
 - Jól van na! Csak próbálok udvarias lenni, ami rólad nem mondható el! - vágott vissza Clau
 - Látom - böktem oldalba Dakotát - Clau és a tesód nincsenek a legjobb viszonyban.
 - Ne is mondd! Claura 3 hete költözött hozzánk, és már a Jázminnal való folyamatos veszekedésük az őrületbe kerget!
Erre Yume, Szandra és én lekezdtünk kuncogni, mire Jázmin Szandihoz vágta a hozzá legközelebb lévő párnát, így kisebb párna csata alakult ki.
Annyira rossz érzés volt nézni ahogy vidáman ütögetik egymást a párnáikkal, és én a hülye eltört lábam miatt nem tudtam beszállni a játékba.
Nem sokára Dakotáék leléptek (de persze aláírattam velük, és Szandiékkal a gipszemet).
Mikor már azt hittem, Castiel bármelyik pillanatban megjöhet, a telefonom megcsörrent, és a képernyőn Castiel neve villogott.
 - Haló? - szóltam bele a készülékbe
 - Szia - köszönt a fiú is - Figyelj, Cammie...
 - Figyelek - vágtam közbe
 - Még egy félórát késni fogok... - mondta bocsánat kérően
 - Ó... de azért... siess - feleltem kicsit csalódottan.
 - Sietek. Szia.
 - Puszi - mondtam, és letettem a telefont.
Yume és Szandra visszajöttek a nappaliba egy tálca kajával, és letették a dohányzó asztalra.
 - Valami baj van? - kérdezte Yume
 - Nem. Nincs semmi - feleltem semleges hangon - Castiel késni fog egy kicsit.
 - Ó - mondta Szandra
 - Se baj - megpróbáltam mosolyogni - Addig is tartunk egy csajos délutánt!
A csajok mosolyogva összenéztek, és előszedtek egy csomó vackot a táskájukból:
Szempillaspirálokat, rúzsokat, szájfényeket, púdereket, arcpirosítókat, szemhéjpúdereket és még hasonlókat.
Sorban kisminkeltük egymást, majd lemostuk a sminket és újra kisminkeltük magunkat. Elvoltunk egy darabig, majd hirtelen a hasam akkorát korgott hogy mind ijedten rándultunk össze.
 - Ez mi volt? - kérdezte Szandra a szemceruzájához kapva
 - Éhes vagyok, te bolond - dobtam meg egy párnával.
 - Akkor irány a konyha, és etessük meg a kicsi babát! - kuncogott Yume
Erre én nyelve nyújtottam, de azért feltápászkodtam, és kisétáltam velük a konyhába.
Már javában ettük a hamburgereket mikor felmerült bennem a kérdés, amit gyorsan fel is tettem Szandinak:
 - Amúgy, Szandra. Mért is költöztél te is Greenwich-be?
A lány szájában megállt a falat.
 - Hát... tudod... Cammie... Ez egy hosszú történet... - hebegte
Yume-vel hirtelen összenéztünk. Szandra kétségbe esett hangneme nem ígért jót.
 - Szandra - kezdte Yume - Kérlek. Mondd el. Biztos jobb lesz ha megtudjuk beszélni.
Szandi egy kicsit elgondolkozott majd így szólt:
 - Hát jó. Tudjátok, volt egy pasim a régi suliban. A neve Levi volt. Nagyon szerettem őt, és úgy nézett ki hogy ő is kedvel engem. Mikor először találkoztam Nataniellel rögtön beleszerettem. Olyan kedves, udvarias és figyelmes volt. Sokkal többet törődött velem mint Levi. Persze a fiúnak feltűnt hogy kevesebb az időm rá. Én persze az elején menekültem a Nataniel iránti érzelmeim elől, és foggal-körömmel ragaszkodtam Levihez. Persze mikor Levi észre vette hogy szinte nem is foglalkozok vele, akkor én is ráébredtem: már Natot szeretem. Levinek nem tetszett a dolog és teljesen rám mászott. Folyamatosan zaklatott, és mikor összejöttem Nataniellel, akkor már teljesen megörült: azt mondta hogy addig nem hagy békén, a még újra nem jövök össze vele. Nekem több se kellet: rögtön beleegyeztem Nat ajánlatába és hozzáköltöztem.
 - Jaj, szegény Szandra! - simogattam meg a karját.
 - Nincs már semmi baj - mosolygott - De szerintem én és Yume nemsokára indulunk.
Ijedtem néztem a lányokra:
 - Miért?
Yume kinézett az ablakon és elmosolyodott:
 - Megjött a lovagod.

A csajok :)

Kettesben

Castiel nem sokára befutott. Én még mindig a földön ültem, a törött lábamon, és bőgtem.
 - Jaj, Cammie, te sose bírsz magaddal? - mondta a fiú és felhúzott a kanapéra
 - Úgy tűnik - mondtam már egy kicsit jobb kedvűen.
Nem sokára beesett Janice és Lisander, Valencia és Kentin.
Ciáék nem maradhattak sokáig, mert Valencia nagynénje esküvőjére mentek, de megígérték hogy utána még benéznek. Mielőtt elmentek volna aláírattam velük a gipszem, úgy ahogy Janékkel is.
 - És, jobban vagy már? - kérdezte Janice
 - Úgy ahogy, meg vagyok - vontam vállat.
A nappaliban voltunk, és a szőnyegen ülve kávéztunk.
 - És, milyen a kórházi kaja? - kérdezett rá Lysander
 - Lysander! - Janice egy szalvétával fejbe legyintette barátját
 - Mi van? Baj ha érdekel? - vonta fel a szemöldökét a szürke hajú fiú
 - Baj! - vágta rá Jan
Egy darabig még csatáztak, de aztán nekik is lépniük kellet.
Így egyedül maradtam Castiellel.
Egy csomó színes ceruzát és zsírkrétát, meg persze papírt lecipeltettem vele az ebédlő asztalra, és neki álltam rajzolgatni.
Egy csomó hülyeséget rajzoltam. De köztük a kedvencem, az unoka testvéremet ábrázoló rajz volt:

(írói megjegyzés: a rajz saját, én, az az Dracki csinálta ~írói megjegyzés vége)
Úgy, délután 6-ig rajzolgattam, mikor eszembe jutott: Hoppá, Castiel itt alszik, de nincsen hol!
 - Castiel! - kiabáltam el magam
Néhány másodperc múlva a fiú be is futott az ebédlőbe:
 - Mi az? Valami baj van?
 - Hát... - kezdtem - Úgy is mondhatjuk... De nem olyan nagy cucc.
Castiel kihúzta a mellettem levő széket és leült:
 - Mondd.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem egy szuszra mondani a mondandómat:
 - Ugye, azt mondtad hogy itt maradsz velem, a következő egy hétben. De most jöttem rá, hogy nincs hol aludj. Ha szeretnéd, szívesen megcsinálom a kanapét, hogy tudj rajta kényelmesen feküdni. Vagy akár Crish szobájában is megágyazhatok. Az ikrem biztos nem bánná!
A fiú csak mosolygott, és maga elé húzott egy darab papírt, meg fogott egy kék zsírkrétát, és elkezdett írni.
Én elkezdtem fészkelődni, hogy lássam mit ír, de se hogy sem tudtam hozzá férni.
Nem kellett sokáig várnom, nem sokára a a kezembe nyomta az össze hajtogatott papír fecnit, és várakozóan nézett rám.
Először óvatosan elkezdtem vizsgálgatni, aztán egy hirtelen mozdulattal kinyitottam és az asztalra dobtam magam elé.
A papíron ez állt:
Én veled akarok aludni
Erre szaporán pislogni kezdtem, mintha csak azt hinném a szemem szórakozik velem, de nem. A papíron tényleg ez a 4 szó állt sötét kék zsírkrétával felírva.
 - Cammie? Jól vagy? - bökdösött meg a fiú
 - Igen! - ugrottam rá az épp lábamra - Tökéletesen!
A számat széles mosolyra húztam. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. De inkább a nevetésnél döntöttem.
 - Mért nem mész haza, és hozol át néhány cuccot? És hozd át a kutyusodat is! - ajánlottam boldogan
 - Oké - Castiel mosolyogva átölelt - Hívd fel Szandrát, vagy akit akarsz, hogy vigyázzon rád, még in nem vagyok itt.
Bólintottam, és már tárcsáztam is Szandra és Yume számát.
Szandrát azért hívtam, mert ő ugye az LB-m. Yume-t pedig azért mert szeretném bevenni őt is a baráti körömbe.
A csajok pont befutottak, mire Castiel indulni akart.
Yume:

Szandra:

Foci edzési baleset

Mikor haza értem Nick rögtön elém toppant:
 - Figyu, húgi! Tudod hogy én és Yuna már össze vagyunk házasodva, de a nászút el maradt a nagyi halála miatt. És mi már össze is csomagoltunk. El megyünk nászútra. Mindjárt indulunk.
 - Jaj, de jó! - mosolyogtam - Hova mentek?
 - Görög országba, azon belül Athénba.
Nem sokára Nickék repülője elindult, rajta az én bátyámmal, és sógornőmmel.
De ez még nem minden! Crish és Lysanna elmennek Párizsba a tavaszi szünet hátra lévő egy hetére.

*fél óra múlva*
 - Cameron! Passz! - kiabált nekem Lexie
Foci edzésen voltam. Castiel, Valencia, Kentin, Janice és Lisander ott ültek a padon, és nézték ahogyan ott küszködök a pálya közepén.
 - Cammie! - kiabált még mindig Lexie - Passzolj!
 - De hogy passzol! - szólt bele Rebecca Sweets, egy barna hajú, lila szemű lány - NEKEM fog passzolni!
 - Fogd be, Bex - szóltam rá Rebeccára - Nem passzolok senkinek!
Tovább vezettem a labdát, és belőttem a kapuba.
 - Ügyes vagy, Cammie! - ugrott fel a helyéről sokadszorra Janice
Erre az edzőnőnk, Mrs Clarson, oda sétált Janhez:
 - Kérem, Janice kisasszony, ha még egy ilyen felkiáltása lesz, ki kell küldenünk az edzésről.
Már csak 10 perc és mehetek öltözni. Csak 10 perc, kifogom bírni!
Hirtelen valaki erősen meglökött, és neki estem a kapunak amitől az felborult és ráesett a lábamra.
Ekkor minden elsötétült...

Egy vakító fehér szobában ébredtem fel.
Lassan kinyitottam a szemem, és megpróbáltam azonosítani hogy hol is vagyok. De nem sikerült. Nem ismertem a helyet. Még nem jártam ott.
 - Ho...hol vagyok? - kérdeztem
Ekkor valami élénk vörös izé megmozdult és elkiáltotta magát:
 - Felébredt!
Ekkor 2 fehérbe öltözött nő és egy hosszú szintén fehér köpenyes férfi jött be a szobába.
És végre leesett. Kórházban voltam.
 - Hogy vagy? - hajolt fölém az a piros izé, ami később kiderült hogy Castiel feje
 - Mi...mi történt? - hebegtem
 - Amber meglökött, a kapu a lábadon landolt, és úgy néz ki...úgy néz ki hogy... - a fiú hangja elcsuklott
 - Hogy? Hogy néz ki? Mi van a lábammal? Mért nem érzem a lábam? - estem kétségbe
 - Úgy néz ki hogy...hogy...eltörött...
 - Micsoda???!!! - ültem fel lenületesen
Ekkor egy nővér rohant hozzám:
 - Ne aggódjon, kisasszony! Már be gipszeltük a lábát! Holnap haza mehet.
 - De én MOST akarok haza menni! - nyögtem és fáradtan hanyatt borultam az ágyon
A nővér halványan mosolygott és Castielhez fordult:
 - Kérem, most mennyen el. Miss Vouse-nak pihennie kell.
 - Nem megyek sehova! - torkolta le a nővér a fiú - Itt maradok a még haza nem engedik! És pont!
A nővér kicsit meghökkent a srác határozottságán de aztán mosolyogva így felet:
 - Rendben. De meg kell ígérnie, hogy nem zavarja az ifjú hölgyet.
Castiel bólintott.
A kórházi sovány vacsora után, nehéz éjszaka következett.
Én mindig is forgolódva aludtam, de így, hogy a lábam fel van kötve és gipszben van, nem ment olyan könnyen a forgolódás.
Néhányszor keservesen felnyögtem, annyira kényelmetlen volt, és csak dobáltam magam az ágyban.
Erre aztán az egyik széken alvó Castiel is felébredt és magához ölelt:
 - Nem semmi baj! Holnap reggel haza viszlek és hozzád költözök a következő egy hétre még Crish nem lesz otthon, és vigyázok rád.
 - Oké. De vigyél...haza.. mos..- itt az álom elnyomott.
Úgy látszik ha ő a közelemben van hamarabb megnyugszom.
Reggel Castiel susogó hangjára ébredtem fel:
 - Ébredj fel! Haza viszlek!
Erre rögtön kinyitottam a szemem.
Nem sokára már a saját nappalimban feküdtem a kanapén.
Castiel haza ugrott pár holmijáért, így egyedül voltam.
Megpróbáltam fel kelni, de csak annyit értem el hogy leestem a kanapéról egyenesen a törött lábamra.
Mondanom sem kell, mekkorát sikítottam. A könnyek elkezdtek hullani a szememből, akkora fájdalamat okoztam magamnak ezzel az eséssel.

Húsvéti különleges rész part 1

EZ A RÉSZ EGY KÜLÖNLEGES RÉSZ! NEM A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA! EGYSZÓVAL: NEM A 15. RÉSZ! EBBEN A RÉSZBEN TÖBB LÁNY SZEMSZÖGÉBŐL IS FOGOK ÍRNI! JÓ OLVASÁST!

Cammie szemszöge:

Délelőtt volt. És Húsvét hétfő. Mi a suliban voltunk. Tudom, tudom, biztos azt gondolod: Milyen barom az, aki a Húsvét hétfőjét a suliban tölti? Hát, mi nem tanulni voltunk. A suli egy nagyon gyerekes programot szervezett: Húsvéti tojás keresés és Nyuszi és egyéb kistestű állat simogató.

Én a tojás keresésre akartam menni, és el is rángattam magammal (szó szerint) Castielt.

Nati és Armin a nyuszi simogatóba mentek.

Cia és Kentin...nos...ők csak voltak.

Janice és Lisander is tojást kerestek.

Szandra és Nataniel az állat simogatónál segítettek.

Mikor oda értünk a kijelölt helyhez, találkoztunk Janiceékkel.

 - Hali, Cammie! - köszönt a kék hajú lány

 - Szió Jan! Ti is tojást keresni jöttetek?

 - Ahha. De én tuti többet szedek össze mint te!

 - Ezt most vegyem kihívásnak? - néztem rá a sunyi vigyorommal

 - Igen - kacsintott Janice
Mindketten egyszerre bólintottunk, és az udvar már-más részeire futkostunk össze-vissza.
Szégény Castiel és Lisander! Ott loholtak utánunk eredménytelenül, mert mire utol érhettek volna, addigra már mindketten irányt változtattunk.
Végül úgy kaptak el minket, hogy mind a négyen egyszerre összefutottunk. Vicces volt. Mind a négyen összeborultunk és az össze csoki tojást szét nyomtuk.
Miután a fiúknak sikerült két lábra állítani minket, Janiceék bementek a suliba, mi meg kint maradtunk.
 - Elfáradtál, nagy gyerek? - kérdezte Castiel
A füvön ültünk, a fiú szorosan ölelt magához.
 - Igeny - mondtam kislányos, pösze hangon - Ájmos vagyok! Vigyéj haza!
 - Ilyen korán? - mondta a fiú, a hajamat simogatva
 - Nyem. Rohangálni van kedvem - mondtam és fel ugrottam - Te vagy a fogó!
Ezzel el is rohantam.
Persze Castiel gyorsabb volt, és el kapott.
 - Meg akarsz szökni?
 - Én? - kérdeztem - Még hogy ééééééén?
 - Nem, a nővérem! - mondta és hátulról át ölelt

Nati szemszöge:
A kémia laborban ültem Arminnal. Vártuk hogy Szandra és Nataniel meghozzák a kiscicákat, és megnyithassuk az állat simogatót.
Én a nyuszikkal játszottam, az én Arminom pedig (hatalmas meglepetés) az egyik virtuális játékával foglalkozott.
 - Istenem! - kaptam ki hirtelen a kezéből a játékot - Mi olyan érdekes ezen? - össze vissza kezdtem forgatni a kezembe és gombokat kezdtem nyomogatni - Mért nem foglalkozol valami értelmesebb dologgal? - mondtam és belehajítottam a szemetes vödörbe a játékot
 - És - kezdte a fekete hajú fiú - most hogy kidobtad a játékom, szabad tudnom mit csináljak? Azt várhatod hogy én is a nyulakkal játsszak!
 - Hát Istenem! - emeltem az égre a tekintetemet - Foglalkozz velem! Mostanában annyi időt töltesz a húgoddal való virtuális játékokban való versenyzéssel hogy velem nem is törődsz!
 - Ó, sajnálom - mondta Armin, és át ölelt - Mit is akartál csinálni? Kidobni a többi játékomat?
Erre én ellöktem magamtól, és a képébe nyomtam egy nyuszit.
 - Egyél nyulat!

Egy dilis ötlet, avagy a háború kezdete

Reggel madár csicsergésre ébredtem. Először még az sem jutott eszembe hogy én emberi lény vagyok. Így gondolhatjátok, hogy hogy megijedtem, mikor Castielt a babzsák fotelemben találtam.
Először meg se ismertem és azt gondoltam: "ÚRISTEN! Egy idegen fiú van a szobámban! Hol is voltam én tegnap, és mit is ittam? Vagy talán valaki kevert valamit a piámba és képzelem? Úristenem, ez olyan valódinak tűnik! Mit szívhattam?"
Megpróbáltam úgy megdobni egy párnával hogy felébredjen, és mikor pont útjára engedtem a párnát, akkor ébredtem fel igazán és rájöttem hogy az a fiú Castiel.
Persze, szegényt jó erősen megdobtam a párnával, és elveszettet az egyensúlyát és kiesett a fotelből.
 - Ezt mért kaptam? - kérdezte a fejét dörzsölgetve
 - Jaj, bocsi! Bocsi, bocsi, bocsi, bocsi! Nem akartam! Véletlen volt! - mondtam és letérdeltem mellé a földre
 - Ahhoz képest, hogy véletlen volt, elég nagyra sikerült - mondta.
 - Hol ütötted meg magad? - kérdeztem, és közel hajoltam hozzá
 - Itt - mondta és a feje tetejére mutatott.
Erre én megpusziltam a feje tetejét. Ő meg elvigyorodott.
 - És itt - mondta és az arcára mutatott
Azt is megpusziltam.
 - És itt is, meg itt is - most a homlokára és a nyakára mutatott.
 - Jaj, a végén kórházba viszlek. Úgy hogy ne vidd túlzásba!
Erre kacsintott egyet.
Ekkor az eszembe villant, hogy én mára terveztem a természet fotózást! De pechemre csak Nati és Lysanna ért rá, hogy velem jöjjön.
 - Figyu, Castiel... - kezdtem
 - Mi az Cukor? - nézett rám kérdőn és elkezdte a vállam simogatni
 - Cukor? Mióta vagyok én Cukor? - kérdeztem megszeppenve
 - Mióta elneveztelek Cukornak! - válaszolta és felborzolta a hajamat - Mit is akartál mondani?
 - Mi? Ja, igen. Azt hogy nem soká léptem kell. Vagy is...neked is meg nekem is. Természet fotózásra megyek Lysaval és Natival.
 - Én nem mehetek?
 - Csajos program.
 - Ja...ó..jó...oké...rendeben...ja... - hallatszott az értelme válasz

*két óra múlva*
A parkban álltam, Natit és Lysát várva.
10 perc várakozás után befutott Nati, de Lysannára még negyvenhét percet kellet várnunk.
Így néztünk ki:
  -Nati:

  -A duzzogó Lysanna: (nem vágatta le a haját, csak feltűrte egy ügyes technikával a sapkája alá)

  -És én:

 - Mi ez a színes kontaklencse? - kérdezte Nati
 - Neked is van úgy hogy kuss! - vágta rá Lysanna még mindig duzzogva - Cammienek pont az én szemszínemet kellet kipróbálnia...
 - Csak megpróbálom a te szemszögedből nézni a világot, hogy tudjam; mért kell mindenen duzzognod! - vágtam vissza
Erre csak egy nyelv nyújtást kaptam válaszul.
Tipikus Lysanna.
 - Utálok fényképezkedni, de fényképezni még jobban! Mért mentem bele ebbe egyáltalán?! - duzzogott tovább a fehér hajú lány
 - Talán azért, mert meghívtalak egy fagyira - válaszoltam a szememet forgatva
Erre egy fújtatás jött válasz gyanánt.
Sokáig sétafikáltunk a parkban. Nati modelt állt nekem, ökörködtünk, fagyiztunk, beszélgettünk és persze hallgattuk Lysanna duzzogását.
Aztán összefutottunk Rosával, és már négyen sétáltunk.
A legjobb pillanatban meg persze kinek kellet szembe jönnie velünk? Hát persze hogy Debrah-nak!
 - Mizu, pasi tolvaj? - köszönt rám és Lysára nézve
 - Ha tudni akarod, ribikém - kezdte a már így is plafonig felhúzott fehér hajú lány - TE hajtottál rá az ÉN pasimra! És amúgy is, Cammie nem tehet róla hogy jobb csaj nálad! Arról meg végképp nem, hogy rá jobban buknak a pasik.
A barna lány erre levegő után kapkodva így szólt:
 - Mit merészeltél mondani nekem? Én ribanc? ÉN? Néztél már tükörbe?
Lysa erre a körmét nézegetve olyan egyszerűséggel válaszolt, mintha csak arról lenne szó, hogy kinek mi a kedvenc színe:
 - Mondja ezt az, aki egy száll bugyiban császkál a városban?
Deborah-n látszott hogy levegőhöz is alig jut Lysanna válaszától.
Ezt kihasználva Rosa elhúzkodott minket mielőtt én is megszólalhattam volna, és fel ajánlotta hogy menyűn elhozzá és Leighthez vodoo babákat csinálni.
Én persze egy Debrah babát készítettem amit agyon böködtem tűvel és fel is kötöttem.
Rosa ezt észre, és megkérdezte:
 - Cammie, te mit csinálsz?
 - Én? Hogy éééén? - ekkor ránéztem a az agyon böködött Debrah babára és karba tettem a kezeim és el vigyorodva így szóltam: - Semmit!

Oh, már megint én?!

A tárgyak nagy csattanással estek le a szekrényről. Az ágyon szétrebbenő 2 testből tudtam: ezt nagyon nem kellet volna! Gyorsan kikúsztam a szobából vissza a csapathoz.
Olyan erővel ültem le a fotelbe hogy a vörös fiú majd nem leesett.
 - Mi elől menekülsz, Aranyom? - karolta át a vállamat Castiel
 - Valencia! - vágtam rá gyorsan, és olyan mélyre fúrtam magam a párnák közé, hogy alig látszottam ki.
De nem volt szerencsém! Már mint... ó milyen félre érthetők azok amiket én mondok! Valencia NEM rombolt ki, hogy: "Cameron Vouse, én még egyszer úgy kinyírlak...!" 
Hanem annyira azon igyekeztem, hogy elbújjak, hogy kifordultam a fotelből.
 - De nyughatatlan vagy! - nevetett a párom
 - Ne félj! - ragadtam meg Castiel kezét - Nem hagylak egyedül! - mondtam, és lerántottam a földre
Erre mindenki nevetni kezdett.
Én kihasználva az alkalmat, felpattantam és a bárpult felé vettem az irányt, hogy elvegyüljek a tömegben.
Ahogy ott lődörögtem egy lenőtt szőke hajú világos kék szemű fiú megszólított:
 - Hali. Te lennél Castiel új barátnője? - kérdezte mosolyogva
 - Igen. Ha kötekedni akarsz, tudok ám rúgni. De jó erősen! - fenyegetőztem
 - Vicces kislány! - nevetett fel - Eszem ágában sincs kötekedni. Claura mit szólna hozzá?
 - Claura? - ismételtem a nevet - Olyan ismerős nekem ez a név.
 - Van egy világos rózsaszín hajú osztálytársad? Derékig érő haj, szürkés kék szem. Ablak felőli padsor, utolsó előtti pad.
 - Claura Wels?
 - Talált! - kacsintott a fiú - Amúgy, kit tisztelhetek benned?
 - Cameron Vouse. Az az Cammie vagy Cam.
 - Cammie - ismételte a nevet a srác, majd hirtelen meghajolt előttem - Én Dakota lennék, hölgyem.
Erre én csak nevetni tudtam. Egyszer csak Dakota mellet megjelent Claura, és a még mindig lovagiasan meghajoló barátja fejére csapott.
 - Erről leszokhatnál! - mondta
 - Cammie, ő itt a barátnőm Claura - mondta a fiú a fejét simogatva ott ahol az ütés érte.
 - Szió Cam! - köszönt a pink hajú lány
 - Hali Clau - mosolyogtam - Mi újság? Hogy sikerült a fizika doga?
 - Jaj, ne is mondd! Szerintem megint elcsesztem az egészet! Tuti megbukok!
 - Ne mondj ilyeneket! - vigasztaltam - Tudod mit? Igaz, én se vagyok olyan jó a fizikában, de Lexie erős ötös. Mindig csak ötösöket kap. Megkérhetnénk hogy segítsen neked!
 - Az nagyon jó lenne! - mondta fülig érő szájjal Clau
 - Hát itt vagy! - ölelt át hátulról hirtelen Castiel - Már mindenütt kerestelek!
 - Akkor mért nem kezdted itt a keresést? - nyomtam egy puszit a párom arcára
 - Mert nem itt kezdtem - válaszolt, és jobbra balra kezdett ringatni
 - Na sziasztok! - köszönt el Dakota és meg fogta barátnője kezét és elkezdte kifelé húzni
 - Szióci - köszönt el Clau is.
Egy darabig még ott áltunk, de aztán megpróbáltam kibontakozni Castiel öleléséből.
 - Valami baj van? - kérdezte
 - Csak annyi - feleltem - hogy már rohadt kényelmetlenül érzem magam ebben a ruhában. Nem ugrunk át hozzánk hogy át tudjak öltözni? Utána lemehetnénk a parkba sétálni.
 - Mit nyerek vele? - kérdezte egy csibész mosoly keretében
 - Jó társaságot, és ezt - mondtam és megcsókoltam
 - Egy ilyen ajánlatot nem tudok vissza utasítani! - mondta mosolyogva a csók után
Elköszöntünk a többiektől, és elindultunk hozzánk.
Castiel azt mondta hogy kint meg vár, így gyorsan berohantam köszöntem Yunának és Nicknek, közöltem velük a tény állásokat, és már rohantam is fel az emeletre.
Le dobta a parókát, kiszedtem a szememből a kontaklencséket, felvettem Crish egy régi fehér ingét, és egy fekete farmert. Mikor egy gyors pillantást vetettem a tükörbe, nem tudtam ellenállni a kísértésnek és felvettem a piros macska füles hajpántom. A hajamat úgy igazítottam hogy a hajpánt ne látszódjon, csak a fülek.
Mikor kirohantam az utcára, Castiel először nagyot nézett, aztán meg nevetni kezdett.
 - Mi van? Talán röhögő port kevertek a piádba, és most oldódott fel? - kérdeztem a cica füleimet letakarva
 - Nem - mondta Castiel, és felém nyújtotta a kezét - Jössz?
 - Aha - mondtam és megfogtam a felém nyújtott kezet.
Kisétáltunk a parkba, először ökörködtünk, de aztán komoly dolgokról kezdtünk beszélgetni mint a házasság, a gyerek vállalás meg ilyenek.
 - Te hány gyereket szeretnél? - kérdezte a vörös srác
 - Kettőt - válaszoltam - Te?
 - Én is. Hány éves korodba tervezed a házasságot? - tette fel az újjabb kérdést
 - Miért kérded?
 - Csak hogy tudjam mikor kérjem meg a kezed - válaszolta majd neki nyomott a mögöttem lévő fának és megcsókolt.

Fecsegés

Megfordultam és ott állt Szandra! Szandra, az előző iskolámból való Legjobb Barátom.
 - Szandra? Te vagy az? - tetem fel a hülye kérdést
 - Nem, tudod a volt igazgató úr vagyok, csak beöltöztem! Persze hogy én vagyok! - mosolyodott el a barna hajú havernőm.

 - Jó a jelmezed! - mondtam
 - A tied is - mosolygott a hosszú barna hajú lány
Hirtelen Nataniel rohant Szandrához.
 - Szandi! -mondta a szőke srác, és egy puszit nyomott LB-m arcára
 - Te is bepasiztál! - néztem megszeppenve a barna lányra
 - Hogy érted azt hogy "te is"? Cam, csak nem...?
 - Vaksikám! - nevettem, és az engem ölelő Castielre böktem - Jó lenne ha kinyitnád a szemed!
 - Nyitva van! - mondta vicceskedvve, és a kék kontaklencsével fedett barna szemeit annyira kinyitotta amennyire bírta
Egy darabig elbohóckodtunk, aztán meg úgy döntöttünk hagyjuk a fenébe is az álarcos bált! Hisz miénk az egész éjszaka, és még csak fél 11.
Át vettük a ruhákat (de a parókákat és a kontaklencséket magunkon hagytuk) és elindultunk egy bárba.
Jól elvoltunk. Elökrökdtünk egészen fél 1-ig. De a hülyeségbe is belelehet fáradni.
Így hát leültünk, és beszélgettünk.
 - Nos, Szandra - kezdtem -Beiratkoztál a mi szép iskolánkba?
 - Be, bizony! - vágta rá mosolyogva
 - És, mióta vagytok együtt a drága ikremmel? - érdeklődött Natalie, és beleült Armin ölébe
Armin ölébe???? Csak tévedek, vagy tényleg mostanában kevés időt tölt Armin Ciával, Lexievel és Alexyvel, és lehet hogy azt az időt Natalieval töltötte?
 - Mindjárt jövök! - súgta a fülembe Castiel - Megcsörgetem a banda többi tagját.
Bólintottam.
Vajon kit hív még? Valenica, Armin, Lexie és Alexy itt van. Jamie és Kentin is. Lisander és Lysanna is. Crish meg én is. Castiel is itt volt. Na de ki hiányzik?
 - Gyors voltam? - lépett be a bár ajtaján Dajan, a kosár csapat kapitánya
 - Aha! - mondta a vörös srác, és intett hogy mennyek odébb hogy ő is le tudjon ülni.
Még pár percig hallgattuk Lexie és Alexy veszekedését hogy a kék megy-e a piroshoz, vagy sem aztán meg jelent egy szőkés hajú lány:

 - Yume! - ugrott fel Armin öléből Nati, és sikeresen orrba vágta a fekete hajú srácot
 - Aú! - jajdult fel Armin
 - Bocs - mondta kurtán a szőke lány és oda rohant a jövevényhez, akit ezek szerint Yumenek hívtak.
 - Hali, Nati - köszönt Yume
 - Mit keresel itt?
 - Hozzám jött - mondta a kosaras fiú
 - Ó.
Mosolyogva körül néztem. Magam se tudom mért, csak rohadt jó kedvem volt.
Ekkor észre vettem hogy Valencia és Kentin nincs a köreinkben. Tudtam, legalább is sejtetem hogy HOL is lehetnek és MIT is csinálhatnak. De nekem akkor is meg kellet őket keresnem. Hát milyen barát lennék ha ezt a heccet kihagynám??
Így hát kimásztam Castiel öléből és a szobák felé vettem az irányt. Egyszer csak megbotlottam valamiben és beestem egy sötét szobába. Lánc reakciót hoztam létre, azzal hogy a szekrényen lévő tárgyba kapazkodtam (szerintem óra volt, mert ketyegett, de az is lehet hogy bomba) és szépen sorban mindent leborítottam...

Álarcosbál

 - Biztos jó vagyok így? - kérdeztem
 - És én? - kérdezett vissza Janice - Lisandernek tetszeni fogok?
 - Te szép vagy. Na de én milyen vagyok? - tudakolta Lysanna
 - Nézzetek rám! Tényleg bénán nézek ki, vagy csak a szemem rossz? - esett kétségbe Jamie
 - Az ég szerelmére! Ilyen egy magabiztosság nélküli csapatott! - háborgott a magabiztos Valencia
A lánymosdóban voltunk, és egymást löködtük hogy hozzáférjünk a tükörhöz.
 - Lányok! - rohant be Natalie
 - Neked is hali! - köszönt rá Valencia
 - Cammie! - futott oda hozzám
Vajon honnan tudja a nevem? Ja tényleg, DÖK-ös, így valószínűleg mindenkit ismer.
 - Mi az, Natalie? - néztem rá kérdőn
Néhány másod percig megszeppenve bámult rám. Biztos azon gondolkodott, vajon honnan tudom a nevét.
 - Castiel már mindenütt keres! Valami  nagyon fontosat akar mondani.
 - Köszi, hogy szóltál - bólintottam.
 - Megmutatom, hogy hol van! - mondta, és meg fogta a karom és kifelé húzott
Áttörünk a tömegen, egészen a fiúk bandájáig.
 - Cam! - húzott magához a vörös fiú
 - Mi annyira fontos? - kérdeztem
 - Tudod, van egy exbarátnőm, Deborah. És, visszaköltözött a városba. Legalább is Dakota ezt mondta.
Elkezdtem szédülni. Az eddig kicsattanó jó kedvem átment kétségbe eséssé. Egy exbarátnő. Az exbarátnő, általában mindent elront, és a jelenlegi barátnőt elakarja tüntetni, hogy újra együtt lehessen a fiúval. Nem akartam egy két személyes háborút. De...mi van ha Deborah kedves lány? Igen, biztos megérti hogy Castiel engem szeret...remélem.
 - És...milyen ez a Deborah? - kérdeztem idegesen
 - Hát...furcsa. Hirtelen haragú, és féltékenykedő típus - felelt, erre én megdermedtem, ezt valószínűleg észre vette és rájött hogy ezt nem kellet volna elmondania, így gyorsan hozzá tette - De tud kedves is lenni. Lehet vele kellemes beszélgetéseket is folytatni.
Bólintottam.
Átnéztem a barátom válla felett. Egy barna hajú lány tartott felénk. A vállát szürke pillangó tetoválások borították.
 - Ó, Casti! - kiabált felénk, mézédes hangon - Casti!
Castiel megfordult. Elém állt hogy a lány ne lásson.
 - Deborah? Mit keresel itt? - kérdezte
 - Visszaköltöztem hogy újra együtt lehessünk.
 - Debrah, azt hittem ezt már letárgyaltuk!
 - Igen, de gondolom biztos meggondolod magad... - kezdte. Megfogta Castiel vállát és magához húzta.
Castiel kirántotta magát a lány karjából.
 - TE! - rohant felénk Lysanna
 - Lysanna! - ugrottam elő a vörös fiú mögül
 - Cammie, ez most nem Castielhez és hozzád kötődik! - válaszolt mérgesen a szürke lány - EZ! Ez a... - itt elgondolkodott mi lenne a megfelelő szó - Ez a ribizli, rámászott Crishre!
 - Hogy mi van? - néztem ellenségesen a barna lányra - Még is mit képzel magáról hogy az ÉN bátyámra csak úgy rá mász...
 - Jaj, de ódivatúak vagytok! - szakított félbe Deborah fölényes nevetése - Csak nem akarjátok azt mondani hogy neketek soha nem volt tartalék pasitok!
 - Ho...hogy ez mit mondott? - hebegtem - Neked Crish csak egy pót pasi, akit csak szédítesz meg minden? Hú, ezt nagyon megbánod!
 - Cammie! Nyugodj le! - csitított le a vörös fiú, közelebb húzott magához és hátulról átölelt úgy hohy közben lefogja a kezeimet
 - Ó szóval miattad nem jön vissza hozzám?! Te kis... - szisszent fel a barna lány - Gyűlöllek!
 - Az érzés kölcsönös! - morogtam vissza
Az ellenséges lány sarkon fordult és csak úgy, mentében szól vissza:
 - Ezt még nem hagyom annyiban!
Erre én felmorrantam és megpróbáltam kibújni Castiel öleléséből, hogy még időben elkapjam és a falsegítségével bele verjem a fejébe hogy engem nem olyan jó ötlet felidegesíteni. De a fiú visszarántott.
 - Jó a parókád! - suttogta a fülembe - Csak kár hogy a hajadat nem igazítottad bele rendesen.
 - Ó, basszus, ó, izé...kösz, basszus - hangzott az értelmes válaszom, és már rohantam is vissza a lánymosdóba.
Mikor beértem, megigazítottam a fehér parókámat, és betettem a lila kontaklencséket.
Nem soká kész is lettem.
Kint várt rám a vörös kísérőm, és kézenfogva mentünk ki az udvarra, ahol már a felállított színpad mellet ott sorakoztak a többiek.
Ott volt Janice (fekete parókában és kék kontaklencsében) és Lysander:

Jamie az ikre ölében ült. Most teljesen egy formák voltak:

Lysanna, igazából nem is öltözött be, Ő csak szép estélyiben volt:

Valencia, Lexie, Armin és Alexy jelmeze lett a legjobb: (fekete piros hajú fiú: Armin, fekete lila hajú fiú: Alexy, fekete kék hajú lány: Lexie, fekete narancs hajú lány: Valencia)

És persze én és Castiel:

 - Fogadjunk, hogy nem mered elkiabálni magad hogy: Justin Bieber az expasim! - súgtam Valenciának

 - Mibe fogadunk? - súgta vissza a fekete hajú lány

 - Meghívlak holnap ebédre a kedvenc éttermedbe. Ha te nyersz. Ha meg én, akkor te viszel ebédelni engem - válaszoltam

 - Készítheted a pénztárcád! - mondta a fekete hajú lány

Fel sétált a színpadra. Onnan kacsintott egyet Kentinre, majd hatalmas mosoly kíséretében elüvöltötte magát:

 - JUSTIN BIEBER A VOLT FIÚM!

Erre irigykedő moraj futott végig a tömegben álló lányok egy részén.

Egy fiú be is szólt Ciának:

 - Milyen egy buzival csókolózni?

Persze, a magabiztos Valencia nem hagyta szó nélkül.

 - Ezt én is kérdezhetném tőled!

A lány diadalmasan lesétált hozzánk.

 - Én megmondtam hogy megmerem csinálni - jelentette ki büszkén

Elkezdődött a banda verseny, de néhányan csak úgy, felmentek karaokézni a színpadra.

 - Menyél már fel te is! - bökött oldalba Lexie

 - Hülye leszek! - böktem vissza

 - Pedig jó hangod van! - mondta Jamie

 - Nekem? - csodálkoztam

 - Igen, neked - válaszolt Lysanna

 - Én ugyan fel nem megyek arra a színpadra! - csökönyösködtem

 - Biztos? - szólat meg a hátam mögött egy hang

 - Biztos! - fordultam meg, Castiel állta mögöttem

 - Akkor sem - húzott magához - ha kapsz két puszit?

Most egy "ennél nem tudsz jobbat ajánlani?" nézéssel válaszoltam.

 - Csak a pasid kedvérért! - lépett mellénk Crish

Sóhajtottam egyet, és a színpad felé vettem az irányt.

 - De még jöttök nekem! - kiabáltam vissza

Beállítottam a mikorofont, és vettem egy nagy levegőt. A fejemben végig pörgettem az összes álatalam ismert zeneszámot, és a 2ne1-től az I am a best-nél döntöttem.

Mikor végeztem, mindenki tapsolt.

Ennyire jó lettem volna?

 - Ügyes voltál, húgi! - gratulált az ikrem

 - De csak 5 perccel vagy idősebb! - mondtam

 - Az is valami! -mosolygott Crish

 - Nagyon ügyes voltál! - ölelt meg Lexie

 - Most az egyszer én is igazat a lány ikremnek! - veregette meg a vállam Cia

 - Rettentő jó hangod van! - gratulált Janice is

 - Ennyire jó voltam? - csodálkoztam

 - Még jobb is mint gondolod! - ölelt át hátulról Castiel

 - Igen sokkal jobb... - szólalt meg egy rég nem hallott hang mögöttem.

Megfordultam és ott állt...

Túl sok ember

Reggel...hát...nem is tudom igazán hogy mire, de felébredtem.
Először nagyon megijedtem, mert nem sikerült beazonosítanom hogy hol is vagyok. De aztán rájöttem, hogy Castielnél.
Még sötét volt, ezért gondoltam, nem keltek fel senkit.
Hát...ha úgy vesszük nem felébresztetem valakit. Végül is a halálra ijesztés, az nem felébresztés. Főleg ha az ember nem csinál semmit se, csak fekszik nyugodtan. Mit tehetek én arról ha az emberek nem látnak a sötétben?
Csöndben feküdtem. Meg se moccantam. Hirtelen valaki belerúgott a lábamba. Erre én nagy lendülettel fel ültem, és sikeresen lefejeltem Démont (onnan tudom hogy ő volt, mert amit lefejeltem az nyüszítve rohant el).
 - Cammie? - hallottam egy hangot valahonnan a szobából - Benned estem pofára?
 - Te rúgtál belém?
 - Akkor igen! - mondta a hang
Hirtelen a villany felkapcsolódott.
Valaki állt az ajtóban. A valaki Rudy volt.
 - Ugye nem zavarok, Kölyök? - kérdezte Castieltől
 - Nem. Csak elestem! - felet a fiú és fel is ugrott.
 - Ahha - kacsintott az öccsére Rudy - Persze. CSAK elestél!
 - Rudy! - Castiel szúrósan nézett narancs hajú nővérére
 - Mi van? - csökönyösködött a vörös fiú nővére - Én csak helyeseltem!
 - Igen. Aha, persze. Csak helyeseltél!
 - Hány óra? - szakítottam félbe a testvéri szeretet szóbeli kinyilvánulását
 - Délután 2 - felelte vigyorogva Rudy
 - Akkor én mentem! - ugrottam fel, a lábam még fáj ugyan, de tudtam járni
 - Elkísérlek! - ugrott mellém Castiel
 - Én is! - csattan fel boldogan Rudy
 - Nem! Rudolf itthon marad, és megvárja még a mikulás ideér. Oké? - tolta vissza nővérét Castiel
 - Ne hívd Mickyt Mikulásnak! Az egy dolog hogy én Rudolfa vagyok, vagy is Rudolf vagy nem mondom mi tudja ki vagyok - förmedt öccsére
 - Persze, persze! - a fiú a kezével kacsa formát csinált és úgy utánozta a nővére szavait - De aztán használjatok...
 - Szia! - vágott közbe Rudy és kitolt minket az ajtón majd be is csapta
Castiellel egymásra néztünk, és egyszerre kirobbant belőlünk a nevetés.


Az ágyamon feküdtem. Épp arról álmodoztam hogy milyen lehet Castiel póló nélkül (oké, asszem ilyenekről már szinte minden tinédzser lány álmodozott, vagy nem?)
Hirtelen valaki benyitott a szobámba.
 - Húgi! - kiáltotta
Egy barna hajú lilás szemű fiú állta az ajtóban.
 - Crish! - ugrottam az ikrem nyakába
Igen, nekem is van ikrem. Igaz 2 petéjű, de attól még van.
 - Úgy hiányoztál! - öletem meg erőteljesen az ikremet - Ugye nem csak látogatóba jöttél?
 - Szerencséd van. Én is ide költözöm!
 - Jaj Crish! Hol lesz a szobád? Ugye nem a földszinten? Közel lesz az én szobámhoz, igaz? - kérdeztem reménykedve
 - A szemben lévő ajtó takarja a szobámat! - válaszolt nevetve
Lehet egy kicsit túl lelkesnek tűnök, de ki nem lenne lelkes ha az egy éve nem látott iker testvére egy házba költözne vele?
*Fél óra múlva*
 - Mi csoda!? - üvöltöttem Crishre
 - Jól hallottad - válaszolt lazán a fiú, mintha csak arról beszélgetnénk hogy ki, mit akar enni vacsorára
 - De...de a múltkor még Catrint istenítetted! Azt mondtad ő lesz majd az én sógornőm! És most... Mi lett a nagy szerelemmel? - kezdtem kétségbe esetten
 - Már mondtam! Megismerkedtem Lysannával. És csak rábírtam gondolni. Már csak akkor voltam boldog a Cattel töltött időben, mikor Lysannának képzeltem. Már nem szeretem!
 - De Lysa...Mért nem szolt nekem?
 - Mert meg kértem rá.
 - Mi?!
Ekkor az érett eszme cserénket félbe szakította egy csengetés. Oda rohantam az ajtóhoz. Lysanna volt az ajtóban.

  - Lysa! - kezdtem - Mért nem mondtad el hogy az ikremmel jársz?

  - Jaj, Cammie - mosolyodott el a szürke hajú lány - Akkor én is megkérdem: Mért nem mondtad el hogy Casttal jársz?

 - Ho...honnan tudod? - kérdeztem megszeppenve

 - Jaj, Cammie! Mintha nem tudnád! Hahó? A szomszédban lakom.

 - Cameron! - nézett rám csodálkozva a bátyám - Nem is mondtad hogy bepasiztál!

Erre sóhajtottam.

 - Gyertek! Üljünk le kint a fűre! - hívtam őket

Kisétáltunk, és leültünk a földre.

 - Ja - kapta fel a fejét Lysa - Amúgy meg azért jöttem hogy szóljak, a suli ma éjszaka egy álarcosbált rendez, mivel holnap úgy se lesz tanítás a tavaszi szünet miatt, ezért reggel ötig fogy tartani.

 - Mi csoda? Mikor kezdődik? - néztem rá meglepetten

 - Délután hatkor.

 - Akkor...csak - hebegtem - Csak 3 órám van jelmezt keríteni! Megyek beszélek Castiellel, és jelmez beszerző körútra megyek.

Felpattantam és rohantam is, be a házba.

Most már mindent tudunk!

Egy darabig csendben haladtunk haza. De aztán nekem bevillant: Anya annak se örült hogy szimplán haza kísért! Hát akkor mit szólna, ha így, ölben vinne haza Castiel!? Gyorsan tennem kellet valamit, hogy megakadályozzam a 3. világháború kitörését.
 - Figyu, Castiel - kezdtem
 - Mi az?
 - Ne hozzánk mennyünk! Bárhova mehetünk, csak ne hozzánk!
 - Oké! Akkor megyünk hozzám! - mondta minden kérdezősködés nélkül
Megkönnyebbültem, hogy nem kell magyarázkodnom.
Nem sokára Castielékhez értünk. A ház szürkére volt festve, a kert tele virágokkal. Nem tudtam volna elképzelni hogy ha ez a srác ha egyedül él akkor így nézzen ki a háza első kertje.
 - Kivel élsz? - tettem fel a kérdést
 - A nővéremmel.
A küszöbnél letett, és előkereste a kulcsait. Kinyitotta az ajtót, és előre engedett.
 - De szép a házatok! - mondtam elhűlve, és már meg is feletkeztem a lábam fájásáról.
 - Köszi - válaszolt egy mosoly kíséretében.
Egy darabig csendben ültünk, aztán Castiel hozott kólát, és a kutyáját, Démont is megismerhettem.
Épp az üvegből ittuk a kólát (én cherry coke-ot Castiel meg sima kólát) és nem most kellet rám jönnie az 5 percnek?
Az üvegre rácsavartam a kupakot és elkezdtem vad tempóban fel-le rázni.
 - Te meg mit csinálsz? - nézett rám furcsán a fiú
Erre én csak megráztam a fejem, mind ha mindent megtudnék ezzel magyarázni.
Mikor már minden szénsavat kiráztam a kólából (legalábbis én azt hittem) kinyitottam, és nem az arcomba fröccsent az egész?
 - Felülmúlhatatlan vagy! - nevetett Castiel - Ha te itt vagy nem kell TV! Mindig csinálsz valamit!
 - Ó, hogy meg ne fulladj a röhögéstől! Várj, majd én segítek - mondtam, és egy erőteljes ütéssel lelöktem a kanapéról.
Erre már mind ketten nevetünk.
Egy darabig még elhülyéskedtünk, de aztán felhozódott hogy filmet nézzünk.
 - DVD-t nem tudunk nézni - mondta kissé csalódottan a vörös fiú - Rudy tegnap kitalálta, hogy valami film maratont fog nézni, de nem jól tette be a lemezt, és amiért nem akart se elindulni és kihozni sem hozta ki a lemezt, ezért "megszerelte".
 - Se baj. Nem muszáj filmet néznünk. Szerintem elökörködhetünk egy darabig - próbáltam pozitívan felfogni a dolgokat.
 - Mi lenne ha most beszélgetnénk? - kérdezte
 - Oké! Miről?
 - Cammie... - kezdte Castiel, az arca színe kezdett a haja színére hasonlítani - Tudod... szerintem nagyon aranyos lány vagy. Kedves, okos, és ahogy megfigyeltelek edzés közben, van labda érzéked. És... tetszel nekem!
Lefagytam. ÉN tetszek NEKI? Oké, nem mintha nem fordult volna meg a fejemben hogy mi ketten... De azt hittem ő nem így érez.
Még pár másod percig zavartan meredtem a földre, de aztán fel kaptam a fejem és megöletem. Nem tudom mért csináltam, egyszerűen csak jött.

De mikor szembe fordultam vele... Gondolom sejtitek hogy mi történ.

Castiel megcsókolt.

Életem első csókja.

 - Cam - mondta a csók után, az arcomat fogta hogy még csak véletlenűl se veszítsűk el a szem kontaktust, nem minta én elakarnám veszíteni - Nekem tényleg tetszel! Nem hiába tudom én a neved és a telefonszámod anélkül hogy elmondtad volna nekem. Már nagyon régóta figyellek. Tudom, hogy nálam jobbat is érdemelsz.

 - A lényegre térnél? - kérdeztem mosolyogva, egy kicsit meg csíptem az arcát

 - Cameron, lennél a barátnőm?

Ezt most úgy mondta mintha a kezemet kérné meg.

 - Leszek - válaszoltam mosolyogva - Várj egy kicsit. El kell mennem a mosdóba. Hol van?

A fiú megmutatta nekem a mosdót.

Persze, nekem nem is kellet WC-re mennem. Csak a hírt akartam közölni Janiceszel, Valenciával, Lexievel és Jamievel.

Ezért gyorsan gépeltem egy SMS-t.

FELADÓ: Cameron Vouse

CÍMZETT: Valencia Johnson, Alexandra Johnson, Janice Warst, Jamieson Greek

ÜZENET: CSAJOK! El sem hiszitek mi történt! Van barátom!

Pár perc múlva a válaszok is megérkeztek:

FELADÓ: Jamieson Greek

CÍMZETT: Cameron Vouse

ÜZENET: Castiel? Már mint a pasid, Castiel?

FELADÓ: Valencia Johnson

CÍMZETT: Cameron Vouse

ÜZENET: Júúúúj, de örülök! Végre te is bepasiztál! Képzeld! Én is összejöttem Kentinnel!

FELADÓ: Alexandra Johnson

CÍMZETT: Cameron Vouse

ÜZENET: Nagyon király! Kérek közös fotót!

FELADÓ: Janice Warst

CÍMZETT: Cameron Vouse

ÜZENET: Sok boldogságot! :)

Mire visszaértem a nappaliba, Castiel már aludt. Én leültem a kanapéval szemben, a szőnyegen és őt néztem. A maradék kólámat is megittam. De ettől én is elálmosodtam. Nem telt bele kis idő, és elaludtam.

Tisztázatlan gondolatok

A lépteimet meggyorsítottam hogy előbb érjek a lány mosdóba, mint hogy az engem követő személy utánam jöjjön.
De nem volt szerencsém.
Már mint, nem ért utol. Csak hát annyira figyeltem arra hogy siessek, hogy...hát...szó szerint fejjel neki rohantam a falnak. Ráadásul még az orrom vére is eleredt.
 - Jaj, Istenem! Cammie, jól vagy? - rohant hozzám Rosa - Nem gondoltam volna, hogy ez lesz ha utánad jövök!
Mondhatom kicsit csalódott voltam. Azt hittem Castiel jött utánam.
 - Van zsepid? - kérdeztem, és az orrom elé kaptam a kezem
Rosalya előkotort egy zsebkendőt, a feszes türkiz színű farmerjának a zsebéből, és a kezembe nyomta.
A vért sikeresen fel itattam.
De mikor az orrom vére elállt, a telefonom felcsörrent.
Anya volt. Azt mondta mennyek haza.
Gyorsan elköszöntem Rosától, és elindultam haza.
Hát ezt a napot is letudtuk!

Reggel délben keltem. Kilenc nem fogadott hívás várt. Ebből 2 Valenciától, 1 Janicetől, 1 Jamietől, és 5 ismeretlen szám. És 1 SMS.

FELADÓ: Castiel Grey
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Hali! Én vagyok az öt ismeretlen szám. Azt akartam kérdezni, hogy délután nem jössz el velem fagyizni?

Basszus! Ez meg honnan tudja a számomat? Na mindegy, majd kiderítem.
Lényeg a lényeg: RANDIZNI HÍVOTT!
Gyorsan, mit vegyek fel... Meg is van!

               

Lefutottam a lépcsőn, búcsút mondtam Yunának és Nicknek, és már futottam is a fagyizóig.

Ott már ott volt Castiel.

 - Hűha! - nézett rám mosolyogva a vörös fiú - Nagyon csinos vagy!

 - Köszönöm - feleltem egy kicsit elpirulva

Erre kicsit félre döntötte a fejét, és a kezem után nyúlt. én hülye, persze hogy hírtelen akkorát léptem hátra hogy kis híján megint elestem.

A fiú zavartan nézett pár percig, aztán intett, hogy kövessem.

Egy két személyes asztalhoz vezetett, a cukrászda teraszán. Az asztal fehér műanyagból készült, a székekkel együtt. A terasz padlója szürke gránit kövekkel volt kirakva. Rengeteg dísznövény nyúlt be a alacsony kerítés felett. Mesébe illő látvány volt.

 - Mit parancsoltok? - lépett mellénk unott fejjel egy velünk egy nálunk egy-két évvel idősebb pincérnő, a név táblája szerint Rudynak hívták

 - Ööö... - gondolkodtam el az étlapot pásztázva - Válassz előbb te, Castiel!

Rudy a fejét Castielre kapta. Hirtelen furcsa ábrázat töltötte be az arcát.

 - Kölyök! - hajolt a vörös fiú arca elé - Hát meg sem ismersz? Milyen öcs vagy te?

A fiú zavartan pillantott a vele szemben lévő szürke szempárba.

 - Bocsi, Rudy - mondta, és játékosan meghúzta nővére egyik narancs színű hajtincsét - Csak most másik hölgy kötötte le a figyelmem - mondta majd felém fordult - Cam, ő a nővérem Rudy.

 - Örülök hogy megismertelek - mosolyogtam rá

 - Szint úgy! - válaszolt, és megpörgette a kézében a ceruzát - Akkor, mit parancsoltok, kölyök és barátnője?

Ledermedtem. Azt mondta hogy én vagyok "kölyök" barátnője?

Gyorsan rendeltük egy-egy fagyi kelyhet.

Mikor kihozták, én fénysebességgel lapátoltam magamba a fagyit. Még el nem fogyott. Castiel egy kicsit lassabban evett, de körül belül egyszerre végeztünk.

 - Nem sétálunk? - kérdezte, és kezet nyújtott

Először nem értettem hogy miért, de aztán leesett hogy próbál udvarias lenni, és segíteni fel kelni. Így hát elfogadtam a kezét, és fel álltam.

A parkba mentünk. Én sétálás helyett futottam. A vörös kísérőm meg loholt utánam.

 - Cammie! Én sétálást mondtam! - kiabált utánam

Hátra fordítottam a fejem és úgy kiabáltam vissza.

 - Tessék? Nem hallottam! - mondtam, pedig tökéletesen hallottam minden szavának minden betűét.

Nagy hiba volt hátra fordulnom futás közben. Gondolom sejtitek mi történt. Az én nagy szerencsémmel megint eltaknyoltam a földön. De most a lábamat meg sem bírtam mozdítani.

 - Cam, jól vagy? - futott oda hozzám a vörös srác

 - Persze! Minden rendben! - mondtam kissé agresszívan - Csak gondoltam szaltózok egyet futás közben! Csak a szaltó közepén nekem feküdni volt kedvem, ezért vágtam földhöz magam! Mért? Mit gondoltál?!

Nem is vette figyelembe a szarkasztikus megjegyzésem. Fel emelt, és vinni kezdett haza felé.

Vasárnap reggel volt. Szerencsénkre az utca kihalt. Sehol egy lélek.

 - Mi...mit csinálsz? - kérdeztem fülig pirulva, erősen kapaszkodtam a nyakába, hogy ne essek le

 - Haza viszlek - válaszolta egyszerűen, mintha minden napi dolog lenne.

Ha bár ha így haladok, tényleg minden napi dolog lesz.

"Ő már az enyém..."

A fejemben cikáztak a gondolatok. Vajon csak azért mondta hogy lerázza a másik fiút? Vagy ne tán komolyan gondolta? Vagy csak felakart ültetni? Vagy...
A lehetőségek határtalanok voltak.
Az idő gyorsan siklott, mint a szitakötő a víz felszínén. Nem tudtam hogy mit mondjak majd neki ha vége lesz az edzésnek. Már ha addig nem futok el.
A lábaim remegtek, és a szívem is fel-le ugrált a mellkasom és a torkom között, mikor Mrs. Stuart kimondta azt a bizonyos mondatot:
 - Oké, fiúk! Mára végeztünk! Ügyesek voltatok!
A fiúk röhögve, egymást lökdösve futottak az öltözők felé, Castiellel együtt.
A másodpercek peregtek, és a srácok felfrissülve szállingóztak ki az öltözőből.
 - Szólj ha dobtad! - szólt oda nekem a fekete hajú fiú név szerint Viktor
Kérdő pillantást vetettem rá, mert először nem értetem hogy mire céloz.
 - Már mint a vöröst. Szólj ha szakítottatok - pontosított
Zavaromban, csak egy erőltetett mosollyal válaszoltam.
 - Cammie - hallottam a hátam mögül Castiel hangját
 - Komolyan mondtad? - motyogtam lehajtott fejjel
 - Cam figyelj... - kezdte a vörös fiú
Hirtelen a fehér hajú Rosalya jelent meg mellettünk.
 - Sziasztok! Már mindenütt kerestelek titeket! - lihegte - Gondoltuk, már mint Lisander, Nataniel, Armin és én, hogy csinálunk egy kis közös lazulást lenn, az alaksorban. De nem leszünk sokan, mert szinte mindenki lemondta akit hívtunk. De létszi! Ti nem mondjátok le! Mondjátok hogy már nincs programotok! - nézett ránk boci szemekkel.
Castiel már nyitotta a száját a válaszra, de én gyorsabb voltam:
 - Persze, hogy elmegyünk! Én ki nem hagynám!
Rosa boldogan bólintott, és Castielre nézett.
 - Egye kavics, én is megyek - bólintott rá
Rosa egy hatalmas mosoly kísértében rohant el, de úgy hogy közben minket is húzott magával.
A mikor oda értünk a pincéhez (vagy alaksor, vagy mit tudom én hogy hívják) leesett az állam. Olyan nagy volt...
De Rosalya mintha csak a gondolataimban olvasott volna:
 - Nagy, mi?
Bólintottam.
Oda lenn, már ott volt, Armin, Lisander és Nataniel.
Először lehuppantam Armin mellé.
 - Hát az ikred hol van? - kérdeztem
 - Melyik a másik három közül? - kérdezett vissza nevetve
 - Valencia. Azt tudom hogy Alexy és Lexie tuti vásárolnak.
 - Valencia... Ő szerintem Kentinnel van.
 - Ó.
Ennyi volt az összes beszélgetés, ami általam hangzott.
Éhes voltam, de a kaja az Lisandernél és Castielnál volt, és én nem láttam jó ötletnek hogy most a vörös fiú közelébe mennyek.
 - Jól vagy, Cammie? - nézett rám Rosa
 - Igen minden rendben - mondtam és elvettem egy doboz üdítőt.
Vödör számra vedeltem az innivalót, hogy elnyomjam vele az éhségemet. De csak annyit értem el vele hogy WC-re kellet mennem.
 - Figyu - kezdtem - Én elmentem WC-re. Mindjárt jövök.
 - Nem is csodálkozom - viccelődött Armin - Annyit ittál, hogy már azt vártam mikor fog kiömleni a sok pia az orrodon.
 - Fhuj - kuncogott Rosa
Én csak mosolyogva csóváltam a fejem, és felrohantam. Mikor már kb. 5 méterre voltam az alaksor bejáratától hallottam hogy az ajtó kinyitódik, majd becsukódik.
Valaki utánam jött...

(Írói megjegyzés: csináltam egy csoportot a facebookon, és aki akar, az beléphet, ott képeket és +infókat fogok adni a következő fejezetekből. A csopi linkje: kattints ide, ha a csopit akarod látni)

Szülő allergia

A házunk előtt álltunk. Castiel letette a lépcsőre a szatyrokat.
 - Köszönöm - mondtam, és magam se tudom hogy miért, de megöleltem
 - Nincs mit.
Előkotortam a kulcsomat, és kinyitottam az ajtót.
 - Rátudsz már állni a lábadra? - tudakolta
Óvatosan elengedtem a vörös srác karját, és néhány tapogatózó lépést tettem befelé a házba.
 - Igen. Azt hiszeee... - a mondatomat félbeszakította a bokám megcsuklása
 - Cameron, jól vagy? - rohant ki a konyhából Yuna
Bólintottam.
Castiel beljebb hozta a szatyrokat.
 - Na én akkor mentem. Szia Cameron. Hello! - köszönt el - Jobbulást Cammie.
Becsukta az ajtót.
Yuna utána mosolygott.
 - Cameron! - szólat meg anyu szigorú hangja, hátra fordultam hogy lássam, a szemöldökét mérgesen összehúzta, a karjait a melle előtt összefonta - Ki volt ez a fiú?
 - Castiel?  Ő egy haver. nagyon segítő kész. Segített haza jönni, mert kiment a bokám...
 - Nem szeretném ha ezzel a fiúval lennél! - vágott a szavamba anyám szigorú hangja
 - De anyu! nem te mondod meg hogy mit csináljak! Ne a huligán külsejéről ítéld meg! Nagyon kedves srác!
Anya erre csak rosszallóan és lassan rázta a fejét, és vissza ment a konyhába.
Komolyan! Ez annyira idegesítő! És még csodálkoznak ha agresszív vagyok?
3 hete már hogy itt lakok Greenwitchtben, és minden hétvégén kijönnek, meglátogatni. De még az is sok!
Mérgesen feltrappoltam a lépcsőn, aztán be a szobámba.
Csak nem tilthat el emberektől! Az én életem! Az enyém és kész!
Dühösen ráugrottam az ágyamra, és bele ordítottam egy párnába.
Egy darabig torkom szakadtából ordibáltam bele a szerencsétlen párnába, és...hát...szó szerint álomba ordibáltam magam.
Délután volt mikor felébredtem.
Felpattantam az ágyból és lefutottam a lépcsőn. Döbbenten tapasztaltam hogy a bokám már nem is fáj.
 - Yuna! - kiabáltam be a konyhába - Lementem a csajokkal focizni!
 - Oké! Vigyázz magadra - kiabált vissza.
Persze eszem ágában sem volt focizni a lányokkal. A kosárlabda pályára akartam menni. tudtam hogy a fiúknak most van edzése.
10 perc rohanás után már besikerült érnem a kosár pályához.
A fiúk épp bemelegítettek. Castiel is ott volt. Döbbenten pillantott rám.
Én integettem neki. Ő zavartan vissza intett
 - Grey! - kiabált rá az edző - Ne most csajozzon! Majd pihenőben megbeszéli a barátnőjével a dolgokat.
Egy darabig néztem ahogyan a fiúk kosaraznak, de hirtelen rezegni kezdett a telefon a zsebemben. SMS-em jött.

FELADÓ: Janice Tomilson
CÍMZETT: Cameron Vouse
ÜZENET: Csajszii! Képzeld! Össze jöttem Lisanderrel! Ugye milyen hihetetlen? :)

Erre elmosolyodtam. Na ez könnyen ment.
Gyorsan gépeltem neki egy választ:

FELADÓ: Cameron Vouse
CÍMZETT: Janice Tomilson
ÜZENET: De jó! :) Örülök ha boldog vagy! tartós kapcsolat lesz. Nekem elhiheted!

 - Oké, fiúk! Ügyesek voltak, de menne jobban is! - mondta az edzőnő - 10 perc szünet!
A fiúk fáradtan és izzadtan ültek le a padokra.
 - Mit keresel itt? - lépett mellém a vörös srác
 - Nem is örülsz? - kérdeztem meglepetten, mert tényleg azt hittem hogy örülni fog
 - De, örülök. Mindennél jobban örülök. csak a bokádat nem erőlteted meg?
 - Hagyjad már a bokámat! Nincs semmi baja! Csak ráestem, fájt, és kész! ez már a múlté!
Ekkor egy fekete hajú, sárga szemű fiú lépett mellénk.
 - Ki ez csinos hölgy? - kérdezte
 - Cammie vagyok - feleltem mosolyogva
 - Szép neved van. Van barátod? - kérdezte, és átkarolta a nyakamat
 - Bocsi Viktor, de ezzel elkéstél! - lökte le Castiel a vállamról Viktor kezét - Ő már az enyém!
Ekkor fülig vörösödtem. Én mint Castiel barátnője? Hát...
Mielőtt ezzel kapcsolatban megbeszélhettünk volna bármit is, az edző elüvöltötte magát:
 - Oké, fiúk! Vége a pihenőnek!
A srácok visszarohantak a pályára. És tovább kosaraztak.
De én már nem tudtam rájuk figyelni. Csak az a mondat járt a fejemben: Ő már az enyém...

Box meccs élőben

Szombat reggel madár csicsergésre ébredtem. Na jó. Igazából a bátyám ordibálására.
 - CAMERON! Kelj fel most azonnal, és menny el boltba! - kiabált fel
Erre én csak annyit reagáltam hogy a felfelé fordultam és jobban belefúrtam magam a takaróba.
 - CAMERON! - üvöltött tovább a bátyám
A hangját egyre közelebbről hallottam.
 - Cameron Vouse! - mondta majd letépte rólam a takarót
Erre én nagy lendülettel felültem. A hirtelen mozdulattól elveszettem az egyensúlyomat és lefordultam az ágyról.
 - Leraktam az asztalodra a pénzt és a listát! De ha nekem visszafekszel kirugdoslak az ablakon! - mondta majd megfordult és lerohant a lépcsőn.
Félkomásan felálltam és a szekrényhez tántorogtam hogy felöltözzek. 18 perc múlva már felébredtem és az utcán sétáltam, zsebemben a pénzel és a listával.
Úgy döntöttem hogy a parkon keresztül megyek, mert az rövidebb.
Ahogy sétáltam elmélyedve a gondolataimban, hirtelen valaki rácsapott a...khm...hátsó felemre.
Egy mozdulattal hátra fordultam és a mögöttem lévő hosszú szőke hajú kék szemű fiút képen nyomtam. Pontosabban a szemét találtam el, ököllel. Igen, én nem az a fajta lány vagyok aki pofozkodik. Én rögtön megyek ökölre ha úgy alakul a helyzet.
 - Tudd ám kit ütögess csaje! - kapott a szeméhez a fiú
 - Tudom! - vágtam rá, és egy jó erőset rúgtam a jobb sípcsontjába - Téged!
Megfordultam, hogy gyorsított léptekben (nem futva, gyorsítva) tegyem meg a hátra levő utat a boltig.
De a fiú elkapta a karomat és visszarántott, de olyan erővel és olyan hirtelen hogy elveszítettem az egyensúlyomat (megint) és seggre ültem.
 - Hé, James! - kiabált egy fekete hajú kék szemű fiúnak (ez a James vagy hogy hívjak nagyon ismerősnek tűnt) - Ide nézz, mit találtam!
James mellém sétált és belemarkolt a hajamba, úgy emelt fel két lábra.
Az én reakcióm erre az volt hogy jó erősen hasba vágtam. Erre összegörnyedt és én megtérdeltem az orrát. Valószínűleg az ütésem az orrára kicsit erős lehetett, mert a térdem véres lett, de a vér nem az enyém volt.
 - JAMES! - kiáltott egy ismerős hang - Azonnal fejezd be!
Janice sétált oda James mellé. Hát persze! James Jan bátya!
 - Milyen báty vagy te? Csak úgy elkezded meg verni a húgod Legjobb Barátját? Azonnal fejezd be! -  kiabálta
Az a Janice, aki most előttem állt és a bátyával üvöltözött, nem az a Janice volt akit ismertem. Az én Janice-em félénk és visszahúzódó volt, és soha nem merte még csak a normális hangszintre is felemelni a hangját. De ez a Janice torkaszakadtából üvöltött. Ez a Janice más volt.
Miután kék hajú LB-m elkergette a bátyát, és a hülye haverját, leült mellém a földre.
 - Jesszusom! Jól vagy? Egyszer még kitagadom ezt a gyereket! - mondta
 - Nincs semmi bajom csak... - megpróbáltam fel állni de visszaestem
 - Te jó ég! Cammie, jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten Jan
Na, ez már az a Jan volt, akit ismertem.
 - Valószínűleg csak azért van mert ráeshettem a lábamra, de nem vettem észre...Meg néznéd? - kértem
Janice egy darabig nyomkodta a lábamat.
 - Nincs semmi baja. Szerintem csak fáj mert beütötted - mondta, majd alig halhatóan hozzá tette - Azt hiszem...
 - Nincs semmi bajom! - mondtam majd talpra ugrottam és elkezdtem futni a bolt felé - Köszi a segítséget, Jan! De sietnem kell mert késésben vagyok!
Búcsút intetem havernőmnek, és tovább futottam.
A bevásárlás viszonylag gyorsan ment. A lábam persze sajgott, és több lépésnél meg is bicsaklott.
Mikor már az utcán sétáltam a teli szatyrokkal, hirtelen a fájós lábam felmondta a szolgálatot és összeestem.
Egy darabig próbáltam felállni, de aztán feladtam. Vártam, hogy jöjjön valaki. Pechemre az utca kihalt volt.
 - Cam? - hallottam egy ismerős hangot - Jól vagy?
A fejemet hátra vetettem hogy lássam ki az.
Castiel volt.
 - Igen! Teljesen tökéletesen vagyok! Csak épp úgy gondoltam megpróbálom megszámolni hogy hány kavicsból áll a járda! - mondtam mérgesen - Ennél hülyébb kérdést nem tudnál kitalálni?
Erre megint mosolygott.
Komolyan, min kell folyton mosolyognia?
 - Segítek! - mondta, és fel vett a hátára
 - Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem
 - Haza viszlek - mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb - leszel a GPS?
 - Minek?
 - Nem tudom, hogy hol laktok!
 - Ja, aha. leszek.

Eső esik, fúj a szél

A borús ég még sötétebbnek látszott, mikor átsétáltunk a kézilabdázó lányok között és a focipálya felé tartottunk.
Hirtelen eső cseppeket éreztem a fejemen. A zöld pulcsim válla az egyre sűrűbben hulló eső cseppek miatt kezdett át ázni.
Eszembe jutott, hogy vajon így Lexie és Alexy hogyan viszi majd haza azt a tömérdek ruhát, hogy ne ázzon el. Taxit tuti hogy nem fognak hívni, mert általában arra nem marad pénzük.
 - Nesze! - dopta oda nekem Castiel a dzsekiét
 -Ööö...ezt mért adod oda? - kérdeztem
 - Nézz már magadra! Teljesen átázott a felsőd!
 - De így te is elázol...
Ő megint vállat vont.
 - Jaj, az Isten szerelmére! - förmedtem rá - Abba hagynád már ezt az értelmetlenséget?! Valami értelmes választ is lehet ám adni, a váll húzogatás helyett tudod?
Erre csak elmosolyodott.
 - Úgy látszik te tényleg más vagy - felelte
Még egy ilyen nem mondom ki csak utalásokat teszek rá hogy kíváncsi legyél mondat és én úgy pofon vágom...!
 - Tudod - szakította félbe a verekedős gondolatomat a fiú - Nekem már volt egy barátnőm, aki egy drogos ribanc volt. És csak annyit akartam mondani hogy te más vagy mint ő.
 - Ó...
Az út további részét csendben tettük meg. Habár teljesen fölösleges volt mert mire oda értünk az eső már zuhogott.
 - Kapura rúgás, vagy csak rugdossuk a labdát? - kérdezte
Erre egy kicsit megzavarodtam, mert már mindketten teljesen eláztunk. De ez még focizni akar...
 - Csak úgy rugdossuk - válaszoltam pár pillanat fázis késéssel.
Ő bólintott.
A labdát letettem a pálya közepére. Mielőtt belerúghattam volna valaki ránk kiabált:
 - Maguk normálisak? Ilyen esős időben focizni?! Azonnal menyjenek haza! - kiabált ránk a portás
Castiel mintha meg sem hallotta volna! Elvette tőlem a labdát és berúgta a kapuba.
 - Castiel - kezdtem de nem úgy nézett ki mint aki figyel bármire is - Castiel!
De ő csak tovább kergette a labdát.
 - Castiel! - a hangom olyan volt, mintha bármelyik pillanatban elsírhatnám magam - CASTIEL!
 - Nyugalom Cameron! - állt meg mellettem
 - Te...meg honnan a francból tudod a nevemet?
 - Csak tudom és... - mielőtt befejezhette volna a mondatott én lekevertem neki egy pofont
Na én meg gondoltam hogy ezt fogom csinálni ha még egy ilyet mond!
 - Ezt mért kaptam? - kérdezte, a kezével az arcának az a részét simogatta amit megütöttem
 - Mert folyton csak utalgatsz a dolgokra! Már 37 perce vagyunk csak ketten, de még egy értelmes mondatott sem hallottam tőled! Bocs ha ilyen indulatos vagyok, de engem ezek idegesítenek! - förmedtem rá
erre megint csak elmosolyodott. A keze kinyúlt és megfogta az enyémet. A kezemet az arcára szorította és csak nyugodtan annyit mondott:
 - Erős lány vagy te. Már fel is dagadt az arcom.
Megszeppenve bámultam a kezére, ami az én kezemet tartotta. Akaratlanul is elmosolyodtam, és a vörös fiú szemébe néztem. Pár percig így álltunk, de a portás megint ránk kiabált:
 - Az Atyaisten verje meg magukat! Takarodjanak már haza!
Erre én ijedten kitéptem a kezem Castieléből, és felvettem a focilabdát. A sáros labdát beletettem a kosárba, a többi közé és elindultam, ki a suli kapujához.
Nem néztem hátra. Nem akartam hátra nézni. Nem is tudtam. Eddig észre sem vettem, hogy mennyire fáradt vagyok. De most ahogy itt gyalogolok...a lábaimra mintha hatalmas súlyokat tettek volna. A légzésem is nehéz volt.
Így hát leültem egy buszmegálló fedett padjára és megpróbáltam felhívni a bátyámat vagy Yunát, vagy egyáltalán bárkit aki haza tud vinni. De pechemre az egyenlegemből nem jutott még egy hívásra. Így hát csak ültem és vártam.
A szemem is próbált lecsukódni. Nagyon fáradt voltam. Imádkoztam hogy Nick vagy Yuna felhívjon valamiért. De a telefonom továbbra is teljes nyugalomban pihent a kezemben.
Hirtelen dudálást hallottam.
Egy keki zöld kocsi parkolt le mellettem. Az ablak lehúzódott és bent ült a vezetői ülésen Jamie.
 - Haza vigyelek? - kérdezte a barna hajú zöld szemű lány.
Várjunk csak! Teljesen úgy nézett ki mint Kentin! Akkor ezért volt olyan ismerős.
 - Jamie! Jaj de örülök neked! Nagyon megköszönném a fuvart! - álltam fel
 - Jamie a megmentő! - mosolyogta és kinyitotta a kocsi anyósüléséhez vezető ajtót nekem.
Az út 10 perc körül lehetett. Jamie az egészet végig csacsogta hogy mennyire örül, mert bejutott valami úszás versenyre.
A mi iskolánkban létfontosságú a sport. 2 gyerek nem sportol egyedül az egész suliban. Az egyik Janice, mert ő a konyhán segít, a másik pedig Josh, mert ő az iskola gondnokjának segít be. A DÖK-ököket nem számoljuk bele a nem sportolókhoz, hiszen ők is nagyon szívesen sportolnának, csak a sok papír munka miatt nincs idejük. A DÖK-ösök 14-en vannak.
 - És megérkeztünk - csicseregte Jamie - Hétfőn talizunk! Jó mulatást a szüleidnél.
 - Jó mulatást?! A szüleimmel nem lehet jól mulatni. Na mindegy. Köszi a fuvart Jam.
Megöleltem barna hajú havernőmet és kiszálltam a kocsiból.

Baseball edzés

 - Jonhson! Vonszolja előre a seggét és próbáljon meg nem kisbaba módjára játszani! - üvöltött a baseball edzőnk
Nagyot sóhajtottam. Magam sem tudta hogy mért iratkoztam be baseballra, mikor én focis lány vagyok. Igaz, mind a kettőre járok, de...akkor is.
 - Richards edző! - futott be a pályára egy szőke lány - Richards edző!
Az edző meg sem fordult, csak üvöltött tovább szegény Valencia Jonhsonra, hogy mért nem tud rendesen dobni.
 - Vouse, ne tátsa a szád! Inkább rugdalja be magát a konyhára és hozzon valami piát! - csapott le rám is a drágalátos Tom Richhards edző.
Letöröltem a homlokomról az izzadságot és átrohantam a baseball-, a kosár-, a kézilabda és a focipályán, egészen a suli konyhájának a hátsó bejáratához.
 - Janice! - üvöltöttem el magam a konyha hátsóajtajában álva
Janice, egy kedves kék hajú és lila szemű lány. A konyhán szokott besegíteni. Tőle szoktam vinni innivalót a lányoknak.
 - Janice! - kiáltottam el magam újra - Janice!
 - Megyek már! - hallottam a kék hajú lány hangját
 - De gyorsan! Richards letépi a fejem ha megint lekésem a pihenést és későn viszem a piát!
 - Már meg csináltam, csak ki kéne cip...CAMERON! - kiáltott fel kétségbe esetten Jan
 - Mi van? - csúsztam be a konyhába
Hirtelen egy hatalmas csörömpölést hallotam.
 - Úristenem, Janice! Mi a francot csinálsz? - meredtem barátnőmre
 - Felborítottam a kézisek innivalóját! Lisa ki fog nyírni! - esett kétségbe
 - Jaj, te elme háborodott! lisa csak egy ázsiai fruska, nem tud semmit se tenni veled, érted? Amúgy is, a kézi edzés csak 10 perc múlva kezdődik, úgy hogy van még negyven perced újra megcsinálni. Hahó! Az első pihenő csak a kezdés után félórával van! - emlékeztetem - Na de most add ide a tálcát mert mindjárt jön Rich...
 - Vouse! Hol a francba van már? - vágott a szavamba az edzőm mérges hangja
Kiszedtem az ijedten néző havernőm kezéből a poharakkal borított tálcát és kirohantam az udvarra.
Mire oda értem, a szőke csaj már Richardscal tárgyalt. Letettem a tálcát az egyik padra, és lehuppantam a fekete hajú Valencia mellé.
 - Ki ez a csaj? - a fejemmel a szőke lányra böktem aki a agresszív edzőnkkel tárgyalt
 - Ugye ismered Natanielt? Tudod, a DÖK elnököt? - kérdezte Valencia - Annak az ikre, Natalie. Ő is DÖK-ös. Ő az elnök helyettese.
 - Aha -bólintottam - A te ikred hol van?
 - Melyik a sok közül? - kérdezett vissza
Tudni illik Cia egy négyes iker egyike. Van kettő fiú, (az az Armin és Alexy) és kettő lány ( az az Lexie és Valencia) Valencia és Armin tisztára mint két tojás, csak úgy mint Lexie és Alexy. De Cia és Armin csapata meg Lexie és Alexy csapata nagyon külömbözött.
 - Lexie. Neki is ott kellene lennie a kézilabda pályán a többi kézis csajjal.
 - Isten se tudja hogy hol van! Anyuval kikérőt iratot magának, és lelépett Alexyvel vásárolni.
Előttem megjelent a kép ahogy Alexy ezerrel pakolja Lexie kezébe a ruhákat, és a kék lány meg csak lohol utána. Viccesek szoktak ilyenkor lenni.
Figyeltem a hogy az edző tárgyal Natalieval.
Hirtelen megfordult.
 - Lányok, mára véget ért az edzés. Mehettek haza - mondta és elindult a suli kapuja felé
Egy darabig Valenciával megszeppenve bámultunk magunk elé. Majd fel álltam.
 - Gyere! - mondtam - Úgy is most járt le Janicenek a "műszakja". Hívjuk ki és játszunk egy kicsit - meglendítettem a baseball ütőmet és felraktam a vállamra - Már mint szórakozásból.
 - Oké. Én elmegyek, szólok Jannek. Te addig gyakorold a labda ütést. Mert amint láttam, majd nem fejbe vágtad magad az ütővel.
Bólintottam.
Felálltam és a számomra kijelölt helyre mentem. Feldobtam a labdát (úgy ahogy teniszezésnél is szokták) és megpróbáltam elütni. Nagy meglepetésemre sikerült is. De nem is esett olyan közelre. Rohadt messzire elrepült.
Hű, ha ezt Richards látta volna...
Hirtelen valaki füttyentett egyet a hátam mögött. megfordultam.
Mögöttem 3 fiú állt. Egy hosszú vörös hajú és fekete szemű, egy szürke hajú és bal szeme sárga jobb szeme türkiz, és egy barna hajú zöld szemű.
 - Szép dobás! - dicsért a barna hajú
 - Szerintem is - mondta a szürke - És szerinted Castiel? - bökte oldalba a vöröst
Ő  vállat vont, és semleges arc kifejezéssel bámult rám.
 - Ti mióta vagytok itt? - néztem rájuk megszeppenve
 - Az edzés kezdete óta. Téged és a "többieket" figyeltük - mondta a szürke hajú és megint oldalba bökte Castielt.
 - Megtennéd hogy nem bökdösöl, Lisander? - förmedt ezek szerint Lisanderre Castiel
 - Pedig okkal bökdös - nevetett fel a barna hajú és szemével felém intett
 - Te is befoghatod Kentin! Te meg Armin ikre miatt jöttél ide velem! Lisander meg a kék hajú mit tudom én hogy hívják miatt!
 - Alexy ikre miatt? - kérdeztem
Hisz köz tudott, 2 kék hajú és pink szemű lány jár a suliba. Az egyik Lexie a másik Janice.
 - Nem. A konyhás miatt - vágta rá a Kentin nevezetű fiú
Bólintottam.
 - Hát...Valencia és Janice mindjárt itt lesznek... - mondtam
 - Király - vágta rá Castiel és gonoszan mosolygott a haverjaira
Pár másodpercig csak bámultunk egy másra, Castiel és én. Furcsa volt, ahogyan végig mért a szemével.
De nagy szerencsémre, a lányok hamar vissza értek.
 - Kik ezek? - kérdezte ijedten Janice, a pulcsija cipzárját idegsen húzogatta fel-le
 - Udvarolni jöttek - súgtam vissza - A szürke hajú neked, a barna hajú Ciának, a vörös meg...valószínűleg nekem.
Valencia bólintott és nem is zavartatta magát. Egyszerűen oda sétált Kentinhez és elkezdett fecsegni. Hiába, Ciá már csak ilyen, nem nagyon hasonlít a szűk szavú Arminra csak kinézetben.
Egy darabig Janice is csak álldogált és a cipzárját húzogatta, de hozzá oda ment Lisander és ők is elsétáltak csak úgy mint Valenciáék.
Mondhatom, király. Egyedül hagytak vele.
 - Nos... - kezdtem - Ha már ezek így itt hagytak...nem jössz velem baseballozni?
A fiú vállat vont.
 - Nem. Bocs de nem tudok baseballozni. Én kosaras és focis vagyok. Mennyünk inkább focizni. Tudom hogy te is focizol.
 - Ho...honnan tudod? - tudakoltam
Castiel megint vállat vont.